58596. lajstromszámú szabadalom • Huzalhajtogató gép
azután a (14c) csavart elforgatjuk, a (14) terelőlapot beállíthatjuk s ezáltal a (13) tűt a kivánt helyzetbe hozva, az említett csavarok meghúzása révén rögzíthetjük. A (14) terelőlapok a keresztezés közelében (15) alámetszéssel bírnak, hogy a (16) vetélőnek a vezérlap külső oldalán mozgó része elhaladhasson alattuk. A föltüntetett gép három huzalból készíti a gyártmányt s ennek megfelelően három (16a, 16b, 16c) vetélővel bír, melyek egyike az 5. ábrán van föltüntetve, és két (17, 18) vezetölappal bír, melyek közül a (17) vezetőlap a (6) lap mellső oldalához fekszik (amelyről a formázó tű nyúlik előre), míg a (18) vezetőlap a (3) és (6) lapok hátsó oldalához fekszik. A (17, 18) lapok mérete nagyobb, mint az (5) vezetéké, úgy, hogy mindig összefognak a (3) és (6) lapok széleivel. A (17, 18) vezetőlapok a (19) csavarok révén vannak egyesítve, melyek a (17) lapba vannak sülyesztve s a (18) lapon kívül a (20) csavaranyákat hordják. E kapcsolat oldása révén az egész vetélőt a vezetékből eltávolíthatjuk. A (19) csavarok körül alkalmazott (21)görgők-a vezetékben való súrlódást csökkentik. A (23) vá^ (24) hajtó nyele révén a (18) lapba van erősítve; a (24) nyél is (22) görgőt hord, A (27) cséve (28) centrális furatába a (22) váz (29) pecke nyúlik, míg a furat másik végébe a (30) rúgós pecek fog, mely a (31) ágyon keresztülnyúlva, a (32) gombot hordja. A (30) pecek (33) tárcsájához erősített (34) rúgó a pecket a (28) furatba szorítja. A (35) huzal a (27) csévéről a (24) nyélne és (18, 17) lapon keresztülnyúló (26) csövön át a (36) feszítőkerékhez van vezetve s annyiszor van e köré csavarva, hogy e keréken ne csúszhasson. A feszítőkerék a (17) lap (37.) peckére foroghatóan van szerelve. A (36) keréktől két oldalt (38) dörzstárcsák, ezeken kívül pedig (39) laza tárcsák vannak a (36) kerékre szerelve. A (40) csavaranya révén a (36) feszítőkerék súrlódása változtatható a kívánt mértékre. A huzal a feszítőkerékről (41) hornyolt vezetőgörgők közé jut, melyek a (41a) csapokra yannak szerelve, míg (41b) védőlapjuk lefödi a kettőjük közti ürt úgy, hogy a huzal a (41) görgők közül nem szabadulhat ki. A vetélők úgy vannak a vezetékbe szerelve, hogy egy-egy lapjuk a (3) és (6) lapok külső és belső oldalán fekszik s e helyzetben a vezetékbe fogó (19) csapok révén biztosíttatnak. A vetélőket a vezetékben úgy mozgatjuk, hogy nyolcas (8) alakban mozognak s ezáltal huzalukat váltakozva hurkolják a (13) formázó tűkre, melyeken ily módon nyolcas-alakú hurkokat képeznek; a vetélők a vezeték egyik hurkából a másikba a (15) alámetszések alatt mennek át s a huzalt a (14) terelőlapok fölött húzzák maguk után. A huzalhurkok a (13) tűk tövén képződnek; mindegyik új hurok a korábbi .hurok és a terelőlap közé szoríttatik a (13) tű töve köré úgy, hogy a kész hurkok folytonosan letólódnak a (13) tűkről, még pedig olyan nyolcas-alakú hurkok képében, melyeknek axisa a tűk hosszirányában, vagyis letolódásuk irányában van. Ha több vetélő alkalmaztatik, mint pl. a föltüntetett alaknál is, akkor a hurkok egymásba fonódnak, mint ez a 7. ábrabeli alakból látható. A föltüntett gép a (43) gyártmányt három huzalból készíti s ennek megfelelően három (16a, 16b, 16c) vetélővel működik, melyek a (42a, 42b, 42c) huzalokat szolgáltatják. Hogy a huzalok ne ugorhassanak ki, hanem mindig csak a tűk töve köré kanyaríttassanak, a (44) terelőlapokat alkalmazzuk a (14) terelőlapok szomszédságában ; e lapok az alaplap (45) oszlopaira vannak erősítve és (46) kihajtott peremmel bírnak úgy, hogy a huzalok biztosan csúsznathak a (44) és (14) lapok közé. A vetélők hajtására a (47,48) hajtókarok szolgálnak, melyek a (49) hajtóvályuval vannak ellátva; a hajtókarok (50) agya (53) csavar révén van a megfelelő (52) fogaskerék (51) agyára erősítve. Az (52) kerekek a (7) tengelyek körül vannak ágyazva. Az (5) vezetékek lényegileg köralakúak úgy, hogy a (49) hajtóvályuk e vezetékek közepe fölött mozognak. A vetélők (22) görgői a (48) karok (49) vályúiba illeszkednek úgy, hogy a
