58564. lajstromszámú szabadalom • Újítás sorvetőgépeken

2 — vei megnövekedik, ez azonban az össz-vonóerőhöz képest csak lényegtelen, másfelől pedig a berendezés biztosította erők oly nagyok és általa annyi megtakarítás érhető el munkabérben és elvetett magokban, hogy még az sem jönne tekintetbe, ha a gép vontatásához egy lóval több is kellene. A találmány különös előnye, hogy bármelj' meglévő vetőgépre utólagosan fölszerelhető, súlya nem több 10—12 kg.-nál, mivel pedig egyszerű szerkezete folytán igen olcsón előállítható és árusítható, bármely gazda megszerezheti és élvezheti az általa nyújtott előnyöket és intenzivebb gazdálkodást folytáthat. Ezen gereblyesor a vonóerőt sokkal kisebb mértékben növeli meg, mint a hogyan az előre várható volna, oka ennek, hogy az egyes gereblyék a gépvázára föl vannak függesztve és így csak meghatározott mélységig hatolnak be a termőföldbe, amennyire a magvetés szempontjából épen szükség van és nem tartják föl fölöslegesen a mélyebben fekvő talajrétegeket. A gereblyeszerkezet vízszintes tengely körül elforgathatóan van a gépvázához erősítve olykép, hogy ugyanakkor, midőn a vetőtölcséreket fölemelve működésen kívül helyezzük, ugyanakkor a gereblyesor is kiemelkedik a földből. Az egyes gereblyefogak könnyen kicserélhetően vannak megerősítve, miáltal javítások könnyen eszközölhetők. Az egész gereblyesor függélyes irányban beállíthatóan van elrendezve és szükség esetén lágy, tiszta talajnál teljesen működésen kívül is helyezhető. Mellékelt rajzon látható jelen találmány két példaképem kiviteli alakja. 1. ábra a vetőgépre szerelt találmány oldalnézetét, 2. ábra 1. ábrához tartozó előlnézetét, 3. ábra részletet nézetben és függélyes hosszmetszetben, 4. ábra a találmány alkalmazási módját, másfajta kivitelű vétőgépek esetén. A vetőgép maga ismert módon áll a (b) hátsó kerekekből a (c) vázrúdhoz lenghetően erősített (d) egykarú emelők végén lévő (e) vetőtölcsérekből és az (f) magtartányból. El van látva továbbá (g) állítóemelővel, melynek (h) karnyúlványa (i) lánc közvetítésével kapcsolódik a (d) rúdhoz. A találmány lényeges részeit alkotják a 0") gereblyefogak, melyek ugyanakkora számban vannak kiképezve, de esetleg 3—4 foggal több is szerelhető föl, mint az (e) vetőtölcsérek. Az összes (j) gereblefogak könynyen oldhatóan vannak a közös vízszintes (k) tartórúdhoz erősítve, mely helyenként (1) csuklópántok közbeiktatásával van vízszintes tengely körül elforgathatóan az (n) tartóvasakhoz erősítve. A (n) tartóvasak (p) függélyes résén nyúlnak át az (o) megerősítőcsavarok, melyek az egész szerkezetet a (c) vázrészhez rögzítik. A (n) tartóvasak alsó (q) nyúlványa megakadályo: za a gereblyéket abban, hogy a talaj ellenállás hatására hátrafelé kitérjenek. A gereblyefogakat tartó (k) rúd (r) karnyúlványa (s) lánc, (t) szögemelő és (u) vonórúd közbeiktatásával csatlakozik a (g) állítóemelőhöz, miáltal a vetőtölcsérek és gereblyefogak egyidejűleg hozhatók működésbe, illetve helyezhetők működésen kívül. Az (s) lánc alkalmazása azért igen célszerű, mivel ilykép a gereblyefogakat érő lökések és ütések nem vitetnek át teljes mértékben a gép szerkezetére és így a gép kévésbé rázkódik. 4. ábrán látható a találmány alkalmazási módja oly vetőgépek esetén, melyeknél a (d) vetőtölcsér-karok fölvételére a (c) kettős sinek helyett egyetlen (v) rúdvas szolgál. Ez esetben a (n) tartóvas, melynek alsó része (q) ütközőnyúlványként van kiképezve, fölső végén (x, x) fékpofákból állhat, melyek a (g) rúdvasat csavarkötés segélyével közrefogják. A találmány működési és használati módja ez eddigiek alapján világos. A vetést az 1. ábrán föltüntetett helyzetben eszközöljük, miközben a (j) gereblyesor a földből kiszedett gazt, kukoricatöreket, csutkákat, stb. maga előtt tolja; a termőföld végén, mielőtt a gépet megfordítjuk, (g) emelőkarral egyidejűleg kiemeljük a földből a vetőtölcséreket és gereblyéket, mikor is az összegyűjtött gaz ott marad a föld szélén.