58547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ércek feltárására
- 2 — magukban foglalják, kivéve az oxigént, amelyet a levegőből vehetünk és minthogy levegő mindig rendelkezésünkre áll, ezen szükségletet nem kell tekintetbe vennünk. A találmány lényegének megvilágítása céljából példaképen ezen ércek kezelését fogjuk ismertetni, megjegyezvén azonban, hogy a találmány épen ilyen jól alkalmazható oly ércek földolgozásánál is, amelyekhez az amfidálás eszközlésére külön savat kell hozzáadnunk. Ajánlották ugyan már eddig is, hogy az ércek réztartalmát oldható alakba kellene hozni, például szulfáttá átalakítani, hogy így a szulfátot föloldva az oldat a meddő kőzettől elkülöníthető legyen, azonban gyakorlatilag ezen eljárás nem volt gazdaságosan kivihető. A kezelendő ércnek többnyire oly kevés a réztartalma, hogy a kapott rézhez viszonyítva igen nagy mennyiségű ércet kell földolgoznunk. Nyilvánvaló tehát, hogy az üzem, kiváltképen ily esetben, csak úgy lehet gazdaságos, ha adott idő alatt nagy mennyiségű ércet tudunk földolgozni. Erre való tekintettel a jelen találmány értelmében gondoskodás történik arról, hogy a készülékek időnkint való megtöltésére és kiürítésére ne kelljen időt pazarolnunk, A jelen találmány tárgyát tevő eljárás ennek megfelelőleg folytonos, s az összezúzott ércet szünet nélkül a készülékbe tölthetjük, amelyben a réz folytonosan amfidálódik, s az amfidált réz, valamint az érc hátramaradó részei folytonosan kiüríttetnek. A mellékelt rajzok az amfldálókészülék egy foganatosítási alakját tüntetik föl. Az 1. ábra a készülék oldalnézete, a 2. ábra annak elülnézete, a 3. ábra a készülék etető és kiürítő részletének függőleges hosszmetszete, a 4. ábra a készülék azon részletének függőleges hosszmetszete, amelyben a reakció végbemegy, az 5. ábra az amfidáló dobot alkotó gyűrűk egyikének elülnézete, végül a 6. ábra az amfidáló dob két részletének metszete, amelyek közül az alsó az érc előrehaladását, a fölső pedig annak visszafelé mozgását előidéző átjárócs^tornákon megy keresztül. A megfelelően fölaprított ércet a (10) tölcsérbe töltjük, ahonnan az egy helytálló (12) cső (11) torkolatába esik, amely befelé hajlított (13) pereme segítségével egy (14) állványra van erősítve. A (17) fogaskerékkel vagy más módon hajtott és külső végén a kinyúló (18) csapágyban ágyazott csőalakú (16) tengelyre erősített (15) csiga az érctörmeléket a (12) csőben annak kiömlési vége felé tereli. Az ércet vezető (12) csövet egy levegőt vezető (19) cső veszi körül, amely külső végén a (21) karimával a (12) cső (13) karimájához van erősítve és a (22) beömlési nyíláson beáramló levegőt a készüléknek a reakció létesítésére való részlete fölé vezeti. Az amfidálókészüléknek azon része, amelyben a reakció végbemegy, az 1. és 2. ábrán látható, (23) görgőkkel alátámasztott, forgatható dobból áll, amely görgők a (25) csapágyakban ágyazott (24) tengelyekre vannak szerelve s ezen tengelyek egyike avagy mindegyike, pl. a (26) fogaskerék segítségével forgásba hozható. A készülék forgó részét az etetőrészlettel egy kúpos (27; átmeneti darab köti össze, amely az etetőrészlet belső végére illeszkedik és egy hengeres (28) karimában végződik. Az utóbbi és a levegőt vezető (19) cső közé (29, 30) tömítés van beiktatva. A (27) átmeneti darab tehát egyrészt tartja a (19) cső belső végét, másrészt azt tömítőleg elzárja. Az érctörmelék az amfidálókészülék forgó részében az átjárócsatornák egyik rendszerén előrehalad, egy raásikön pedig visszafelé mozog. Ezt oly képen érjük el, hogy a reakcióteret keresztirányban több kamrára osztjuk és minden .második kamrát lejtős átjárócsatornákkal kötünk össze úgy, hogy az érctörmelék a dob forgása közben a nehézségi erő hatása alatt előrehalad, míg a közbenső kamrákat az ellenkező irányban lejtő átjárócsatornák kötik össze egymással úgy, hogy ezekben az érctörmelék visszafelé mozog. Ezen elrendezést előnyösen egyes elemekből állíthatjuk össze. A egyes elemek két csoportba vannak egyesítve, az egyik az
