58544. lajstromszámú szabadalom • Úszóakna, különösen merülő naszádok számára

Ezen elreteszelés rögzítésére a (9) peckek szolgálnak, melyek a (10) betétre vannak erősítve s a (6) tárcsa (6') furataiban s egyúttal a (7) fülek egyenes oldalfalaihoz fekszenek, úgy hogy a (7) fülek elfordulását s ezáltal az (5) hüvely megemelkedését és a ázelep nyitását meggátolják. A (9) peckeket e záróhelyzetben a (12) rúgó tartja, mely a (10) betétet befelé szorítja. Ilyen helyzetben a (21) tokkarima és a (10) betét (11) karimája közé helyezett (13) gyűrűnek három, egymáshoz képest 120° távolságban elrendezett (14) peckei kúpos fejeikkel a (11) és (21) karimák megfelelő kúpos mélyedéseibe fognak. A (13) gyűrű hordja az ütközőkarok (15) nyeleit, világos tehát, hogy ha egy hajtó ütközése folytán az ütközőkarok elforgatása révén a (14) peckek kúpcsúcsai kilépnek a mélyedésekből és a (10) betétet megemelik, a (9) peckek kilépnek a (6') lyukakból úgy, hogy az (5) hüvely a (12) rúgó hatása alatt megemelkedhet és a szelepet nyithatja. A (20) hydrostatikus lap közepe táján fölső oldalán két rövid (23) emelőt hord, melyek belső szélükkel a szeleptest (22) nyúlványához fekszenek s ezáltal a szelep zárt helyzetében a hydrostatikus lap lemozgását meggátolják. Ha a (22) nyúlvány a szeleppel fölemelkedik, a (23) emelők fölszabadulnak s a hydrostatikus lap lemozoghat. Ha az egész gyújtószerkezetet kell elreteszelni és veszélytelenné tenni, akkor a (24) kengyelt használjuk, melynek fölső vége kampós, karjai pedig a szeleptokba tolhatók be. Ezen karokhoz két rugós (25) csappantyú fekszik, melyek a kengyel megemelésekor a (10) hüvely (26) hornyába csappannak s ezáltal azt elreteszelik úgy, hogy a szelep nem nyitható. A három ütközőkar két-két (16) és (17) hüvelyből áll, melyek közül előbbi szilárdan van a (15) nyélre csavarva, míg a (17) nyújtóhüvely a (16) hüvelyre föl van tolva. A 2. ábrán a nyújtóhüvelyek be vannak vonva, az ütközőkarok tehát nem nyúlnak túl az aknán, ez tehát inaktív. A nyújtóhüvelyeket e bevont helyzetbe a (18) rugók ellenére az egyik (17') hüvelyt biztosító (19) szalmiákpecek tartja, míg e hüvely (27) nyúlványai a másik két hüvely (28) toldatai elé fogva, ezeket is bevont helyzetben biztosítják. A (17) hüvelyek bevonásakor a (11) gyűrűt (29) szegekkel kell rögzíteni, melyek a nyújtóhüvelyek beszorítása és rögzítése után ismét eltávolíttatnak. Az egész akna a merülő naszádban vízszintes helyzetben oly módon helyeztetik el, hogy a (27) nyúlványokkal bíró ütközőkar lényegileg függélyesen álljon. A hozzátartozó (17') nyújtóhüvely búvárharang módjára van kiképezve, a levegő tehát nem szabadulhat ki belőle s a (19) szalmiákpecek nem oldódhat. Emellett a (17') függélyes hüvely oly súlyos kiképezésű, hogy az ütközőkar függélyes helyzetében önsúlya folytán is összeszorítja a (18) rúgót. A karok tehát egyrészt e hüvely súlya, másrészt a szalmiákpecek folytán nem hagyhatják el bevont helyzetüket. Az (a) horgony mindaddig, amíg az aknatartállyal egyesítve van, vízszintesen van zárva s víz alatt épp annyi kg. súllyal bír, mint amennyi az egész akna fölhajtó ereje. Az aknával egyesített horgonynak tehát a vízben nincs súlya, ami merülő naszádon való alkalmazáskor igen fontos. A horgonyt fölül a (30) fedél zárja le vízmentesen, mely főleg szerelési célokra szolgál. A födél közepén elrendezett (31) szelep az (n) horgonykötéllel van kapcsolva. A horgony fenekén is van egy (32) szelep, mely viszont az előfutónehezék (35) kötelével van kapcsolva. A (31) szelepen a horgony tengely körül foroghatóan a hosszú (33) kengyel van elrendezve, melynek végei csavarok révén vannak az aknatartály fenekére rögzítve. Ha tehát az akna a horgonytól elválik, a (31) szelep a (33) kengyel révén nyittatik. A (31) szelep időelőtti nyitásának meggátolására a horgony és az aknatartály között még egy merev kapcsolatról is gondoskodunk. A (30) horgonyfödélen (7. ábra) két helytálló (37) ék van elrendezve, melyek alá megfelelően ferde lemetszésű fölületekkel fog a (33) kengyel. Azon a helyen