58507. lajstromszámú szabadalom • Lajtológép
- 2 -toldatában (j) zsineg van megerősítve, mely (o) vezetéken és (a) gerendán keresztülhaladva, másik végével az (f) rúd végén lévő (q) csavarhoz van erősítve. Ha (q) csavar segélyével (j) zsineget megfeszítjük, úgy az (f) kar (i) csukló körül fölfelé hajlik és az írószerkezet fölemelkedik. Az (a) gerenda fölső végén vízszintes (r) tartórúd van elrendezve, melyen (L) rúgó egyik vége van megerősítve, melynek másik vége a (b) karhoz van kötve. Az (L) rúgó a (b) kart állandóan fölemelni igyekszik. Az (s) feszítőrúd, mely (f) karhoz hasonlóan két részből áll, melyek hüvely és csaver segélyével úgy vannak összekötve, hogy a feszítőrúd hossza változtatható, (b) kart az (f) karral köti össze és így a forgókő ütését (b) karról (f) karra, illetve az ezen elrendezett írószerkezetre viszi át. Az (a) gerenda alsó végén (t) vízszintes tartórúd van elrendezve, mely a beosztással ellátott (u) ívet tartja, mely előtt (v) mutató mozog. Ez a mutató (w) körül forog, rövidebb vége pedig (t) tartórúd és (b) karhoz csuklósan erősített (z) résszel van összekötve úgy, hogy mikor a (b) kar a forgókő ütései révén magassági helyzetét megváltoztatja, akkor a mutató az ütések nagyságának megfelelően kitér, mely kitérés a beosztott ívén leolvasható. A (v) mutató mögött (u) fogazott szélű lemez van elrendezve, mely {I, I) csavarok segélyével állíthatóan van az (x) fogantyú által forgatható (y) iemezre erősítve. A fűrészelt szélű lemez a (v) mutatót fölemelkedni engedi, de annak leesését meggátolja s így a legnagyobb hibának nagyságát a beosztott íven biztossággal leolvashatjuk. Ennek leolvasása után (x) fogantyú segélyével az (a) gerendában elrendezett (II) rúgó hatása ellenében (u)-t elfordítjuk, midőn a mutató szabadon föl-és lefelé mozoghat és a forgókőnek esetleges többi hibái is leolvashatók. A lajtológép segélyével a forgókő hibás részeinek megkeresését a következő módon végezzük: A (j) zsinegnek (c) csavarral való megfeszítése által az írószerkezetet fölemeljük és (b) kar végén lévő bőrrel bevont (d) faéket a forgókő alsó oldalához illesztjük. Ezután az (f) kart az (s) feszítőrúd hosszának megfelelő magassági helyzetbe hozzuk. Az írószerkezetet ezután zsineg (j) segélyével leeresztjük, miáltal az írószerkezet megfelelő magasságban a forgókő fölső oldala fölé kerül. A követ forgásba hozzuk. Ha a kőnek nehéz részei kerülnek a (d) faék fölé, akkor a kő ütést gyakorol az ékre, mely ütés (b) kar (s) feszítőrúd és (f) kar közvetítésével az írószerkezetre vitetik át úgy, hogy az irón a hibás helyeket a forgókő fölső oldalán pontosan megjelöli. Eközben az ütéseket, illetve a hibák nagyságát (v) mutató és beosztással ellátott (u) ív segélyével észlelhetjük. A gépnek működését oly módon szüntetjük be, hogy az írószerkezetet (j) zsineg meghúzása által fölemeljük és az (f) kart az (r) tartórúdon keresztülmenő III. csavar segélyével lefelé szorítjuk, minek következtében az (s) feszítőrúd (b) kart lefelé szorítja és a gépet a forgókőtől eltávolítjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lajtológép, jellemezve a gép keretéhez csuklósan erősített, a forgókő alsó oldalával érintkező és a kő ütéseit átvevő és az írószerkezetet tartó karral összeköttetésben álló kar által, melyet egy rúgó állandóan fölfelé emelni törekszik. 2. Az 1. alatt igényelt lajtológép kiviteli alakja, jellemezve a forgókő alsó fölületével érintkező kart az írószerkezetet tartó, a gépkeretre csuklósan erősített karral összekötő, az utóbbiakra csuklósan erősített előnyösen változtatható hosszúsággal bíró feszítőrúd által, mely az ütéseket az írószerkezetet tartó gerendára viszi át. 3. Az 1. alatt igényelt lajtológép további kiviteli alakja, jellemezve az írószerkezetet tartó karon elrendezett csukló által, mely körül az írószerkezet fölemelhető. 4. Az 1. alatt igényelt lajtológép további kivitele, azáltal jellemezve, hogy az irón különböző magasságban beállítható
