58475. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zongoranyitó- és csukóberendezés

ábra.) Az (a) billentyűfödél a (b) tengelyen nyugszik, mely a zongora (c) oldalfalában van erősítve s mely azon foroghat. Ha a lezárt (a) födél a (d) kulcs elfordításával szabaddá tétetik, az abban elhelyezett, illetve beépített (e) nehezék (ólom) súlyá­nál fogva lehúzza, vagyis ezen födél fölnyílik. Ezen (a) födéllel szilárd össze­köttetésben van az (f) kar, mely (g, h és i) rudakkal csuklószerűen van összekapcsolva. A (h) rúd a (c) zongora oldalfalához egy (j) tengellyel van erősítve, melyen az fo­roghat. Az (i) rúd, melynek egy részét el- | távolitva képzeljük, (k) zárókapoccsal vég­ződik, mely nemcsak ezen rúdhoz van erő­sítve, hanem egy (1) fejes szög útján az (m) vályúban úgy van vezetve, hogy abban könnyen csúszhatik (lásd a 6-ik ábrán). Ha tehát az (a) billentyűfödél fölbillen, az (f) kar közvetítésével a (g, h és i) rudak is elmozognak úgy, mint azt az (n) szakgatott vonalak mutatják. Minthogy a (k) záróka­pocs a zongora (o) födelének (ol) előrészébe alulról benyúlik, ezen födelet az arra szánt (p) helyre magával húzza, mely oda fiók­szerűleg csúszhatik be. így tehát a zongora födelén rés támad, mely arra szolgál, hogy ezen működéssel egyidejűleg az alább ismertetett kottatartólap és lámpaasztalkák előre tolódhassanak, illetőleg az előbbi föl is emelkedhessék. A 2. ábrán a kottatartó fölülnézetben lát­ható. Ezen kottatartó mozgását az az 1. ábra (i) rúdjára erősített (k) zárókapocs közvetíti a következőképen. A kottatartó­nak vízszintesen fekvő (r) alapdeszkáján (s) tengellyel (t) rúd van erősítve, mely azon foroghat. Ezen (t) rúdnak mindkét vé­géből egy-egy függélyes szög áll ki (u) és (v), melyek közül az (u) a (k) zárókapocs vízszintesen fekvő villaalakú hüvelyébe jön, mint azt az 5. ábra mutatja, a (v) pe­dig szintén egy villaalakú hüvelybe jön, mely az (x2) kottatartólap (y) csúszható alapjához van erősítve. Ezen (t) rúdon (z) szöget is látunk, mely az (xl) lámpaasztal­kának alulról kivájt hüvelyébe nyúlik föl, mint azt a 6-ik ábra mutatja. Ha tehát a (k) zárókapocs, mely a fölsőfödél egy ré­szét a már ismertetett módon behúzza, ma­gával húzza a kottatartó (t) rúdját is, ter­mészetes tehát, hogy úgy az (x2) kotta­tartólap, mint az (xl) lámpaasztalkák előre tolatnak. Mivel pedig az (x2) kottatartóla­pon (z2) ólomsúly úgy van elhelyezve, hogy azt súlyánál fogva fölállíthassa, amint rész­ben az (o) zongorafödél behúzódása, rész­ben az (y) kottatartóalap s ezzel együtt az (x2) lap előretolódása folytán ennek szabad tér engedtetett, ezen kottatartólap fölbille­nik, melynek szilárd és szabályszerű rézsú­tos állását a rajta lévő (z3) szíjjacska biz­tosítja, mint azt a 4-ik ábra mutatja. A lezáráskor elegendő az egyik kézzel, mint a 7-ik ábra mutatja, a (d) billentyű­födelet kissé előre húzni, illetőleg lenyomni, miáltal az előretolódó (o) zongorafodél (ol) előrésze a hátrahúzódó (x2) kóttatartólapot ledönti, hogy akadálytalanul ismét a ren­des helyére húzódjék be s a (k) záróka­pocs a zongora mindkét felét lezárják. S ABADALMI IGÉNY. Önműködő zongora nyitó- és csukóberende­zés, jellemezve az (a) billentyűfödelet fölállító (e) ólom, illetve fémsúllyal meg­terhelt (a) födélhez erősített (f) kar s az ehhez csuklószerűen kapcsolt és az által mozgatott függélyes síkban elren­dezett és a zongora oldalába erősített csapok közül elforgó (g, h, i) rudazat, valamint azoknak az (i) rúdjaihoz erősí­tett (k) födélzárókapcsai, a zongorának megosztott (o) átvetőfödele s ennek (p) helyére fiókszerűleg lecsúszható s a (k) zárókapcsok által mozgatott (ol) elő­része, továbbá a kottatartót mozgató vízszintes síkban elrendezett (t) rudazat, ezen rudazat által mozgatott (xl) lám­paasztalkák és (x2) kottatartólapnak (y) csúszható alapja s végül az (x2) kotta­tartólapot fölállító arra megfelelően al­kalmazott (z2) ólom, illetve fém vagy ércsúlv által. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMOÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom