58466. lajstromszámú szabadalom • Fölvevő- és vetítőszerkezet kimenatogrammok számára

prizma; (al) gyűrűs prizma, melynek lejtése pontosan ellentétese az (a) prizmáénak; (a2) egy párhuzamos fölületekkel bíró üveggyűrű, mely az objektív .kerületi zónáját rendszerint eltérítés nélkül hagyja működni. Ezen elemek egy sík (a3) üveglapra vannak ragasztva. Ezen prizmák vagy a rajz szerint az (A, A1) objektív optikai központjában, vagy az előtt vagy mögött lehet elrendezve, de elég közel ahhoz, hogy mind a három zóna mindig bejusson azon sugárnyalábba, mely a fényképezendő tárgy mindegyik pontjáról halad át az objektíven. A prizmák gömbi javítását azáltal érjük el, hogy fölületüket kissé ívelten képezzük ki; az ivek ismert módon kiszámíthatók. Az asztigmatizmus korrekciójára a prizmák a velük kombinált objektív tengelyéhez képest bizonyos fokban ferdék; ezen ferdeség oly mértékű, hogy egy az optikai tengely mentén haladó fénysugár a legközelebbi prizmafölület által való tükrözés után oly irányba tereitessék, mely e prizma kilépő fölületére merőleges. A prizmák a 3. ábra értelmében ferde (m, ml. m2) tükrökkel is pótolhatók; az egyik (m) tükör 45°-kal hajlik a készülék tengelye felé, míg az (ml, m2) tükrök kissé eltérő hajlásuak. Az (E) érzékeny réteg a mellső objektív optikai tengelyével párhuzamos elrendezésű. Az (A) főobjektiv előtt egy másik (B) objektív van elrendezve, (b) konvergáló (1. ábra) vagy (bl) divergáló (2. ábra) lenesékből. Ezen objektív a (D) tárgynak (C)-ben ill. (Cl)-ben valós ill. látszólagos képét szolgáltatja. A (B) objektív ugyan elmaradhatna, de az ily objektív alkalmazása célszerűnek bizonyult. Az (E) érzékeny rétegen képeztetik a három egymás mellé helyezkedő (c, cl. c2) kép. Az érzékeny réteg lemez vagy hártya lehet s ismert módon mozgatható. Az érzékeny réteg előtt az alapszínekkel, tehát (f) vörös, (fl) zöld és (f2) kék színekkel ellátott (F) rács foglal helyet. E rács elmaradhat, ha olyan (al, a2) prizmákat vagy (m, ml, m2) tükröket alkalmazunk, melyek e rácsnak megfelelő szinezésüek. Az (A, Al) és (B) objektíveknek a tárgyhoz és a lemezhez való beállítása ismert módon csavarokkal és fogaskerekekkel történhet. Az (A, Al) és (B) objektívek egy egyetlen (G) csőben vannak elrendezve, amely tengelye körül bizonyos mérvben elfordítható, hogy a prizmák a lemezhez képest beállíthatók legyenek anélkül, hogy azokat érinteni kellene. Közvetlenül az érzékeny réteg előtt (H) prizmát rendezhetünk el, melynek (h, hl) fordítottjai azoknak, amelyek az objektív prizmákban az oldalsó képek létesítésére szolgálnak. Az eltérítés nélküli (középső) kép fölött a prizma sík és oly vastagságú, hogy lehetőleg tiszta kép keletkezzék. A prizma egy vagy több darabból készülhet. Vetítés céljára vagy az 1., 2., 4., 5. ábrabeli berendezést, vagy pedig a 6., 7. ábrabeli berendezést használhatjuk. Ez utóbbi esetben nagyobb fényerősséget nyerünk. Az előbb leírt koncentrikus prizma-elrendezés egy egyetlen nézőközpontnak felel meg, de ugyanezen eredményt érhetjük el akkor, ha az egyes fénytörő elemek egy szimmetria-tengely körül vannak elrendezve. A 9—11. ábrák szerinti ilyen berendezés a két egyforma hajlású (L) és (N) prizmából áll, melyek egymást kompenzálóan vannak összeragasztva és az objektívben vagy az előtt lehetnek elrendezve. Mindegyik prizma (1, 11, 12 n, nl, n2) furatokkal bír, melyek azonban egymást nem fedik. Ott, ahol a két prizma teste egymást fedi, a sugarak közvetlenül áthaladnak; ott ellenben, ahol az egyik prizma nyílással bír, a másik prizma a sugarat eltéríti. A kívánt eredmény elérésére az (L) és (N) prizmák nyílásait egy közös szimmetria-tengely körül rendezzük el, pl. úgy, hogy egyforma méretű és alakú nyílások egy szabályos sokszög csúcsain rendeztetnek el. E prizmák achromatizálandók; emellett gyenge íveléssel kell birniok az aberratió korrigálására. Az aberratió azáltal is korrigálható, hogy az érzékeny fölület elé azzal majdnem érintkezően gyenge ívelésű, (J)