58446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasból, acélból vagy ezek ötvözeteiből készült tárgyak cementlására
tálandó tárgyakat egymástól 1—2 cm.-nyi távolságban. Ha a tárgyak alakjuk vagy súlyuk folytán besüppednének a szénbe, drótháló révén támasztandók alá. Lapos vagy hosszúkás tárgyak függélyesen állíthatók föl. E tárgyakra már most annyi szejpcsés szenet öntünk, hogy teljesen beágyaztassanak. Egy ujabb szénréteg behelyezése után további tárgyakat rakunk a kamrába de így tovább, amíg a kamra megtelik. Az említett szemcsés szén, különösen ha már többször használtatott cementálásra, mozgékony tömeget képez, mely könnyen folyik a kezelendő tárgyak üregeibe, amit a kamra rázása által még elősegíthetünk. Kis üregű és komplikált alakú tárgyak cementálására természetesen apróbb szemcséjű szenet használunk. Ámbár a tapasztalat azt mutatja, hogy e cementálási eljárásnál a karburáló közeg lényegileg az a gázelegy, mely a levegőnek az első szénrétegre való behatásakor létesül, mégis teljesen egyenletesen megy végbe a cementálás még azon részeken is, melyek nem érintkeznek közvetlenül a szénnel, hanem attól 1—2 cm.-nyi távolságban vannak. Mihelyt a kamrát megtöltöttük, az ajtót lezárjuk s a csöveken gyenge légáramot hagyunk keringeni, melynek sebessége az elérendő cementálástól függ. Eközben a kamrát élénk vörösizzásig hevítjük s e hőfokot a cementálás tartama alatt föntartjuk. A cementálás tartama a gázáram sebességétől, a hőfoktól s a cementálandó réteg kívánt vastagságától függ s előkisérletek által állapítandó meg. Példaképpen két foganatosítási módot közlünk. 1. Ha a fönti szabályok szerint 0,07°/o széntartalmú lágy-acélt 2 órán át 1100«-nál cementálunk s a levegőt a szemcsés széntölteléken át akkora sebességgel áramoltatjuk, hogy a cementálandó tárgyak fölületének minden dm2 -jára óránként 2 liter levegő jusson, a cementált fölületi réteg 0,82% széntartalommal fog bírni. 2. Ha egyébként azonos munkaföltételek mellett a légáram sebességét dm2 -ként óránkénti 12 literre fokozzuk, a külső cementált réteg csak 0,55 széntartalommal fog birni. Mihelyt a cementálás befejeződött, a gázáramot beszüntetjük s a kamra alsó kiürítő nyílását megnyitjuk. A szemcsés szén a nyílásból kifolyik s egy másik kamrában újból használható. A szén igen sok egymásután következő cementálásnál használható, mert csak kis mennyiségekben fogy el ott, ahol a levegő a cementáló kamrába belép. A szén eltávolítása után a cementált tárgyak a kamrából utókezelés céljából könynyen eltávolíthatók s a kamra újból tölthető. Sok esetben (különösen akkor, ha áránylag alacsony szénkoncentráció mellett vastag cementált réteg létesítendő) a kamrából csak annyi szenet bocsátunk ki, hogy a cementálandó tárgyak fölülete szabad legyen s ezután a még bennmaradt szén jelenlétében a hevítést és a gáz keringetését folytatjuk. Ezáltal a cementált rétegben igen egyenletes szénelosztást érünk el s a karburálástnagy mélységekig (6—7 cm.) folytathatjuk, anélkül, hogy a szén koncentrációja a cementált rétegben a művelet első szakasza alatt elért értéket túlhaladná. A cementáló kamrát elhagyó gázokat újabbi fölhasználás céljából gáztartályban foghatjuk föl, ami által kis mennyiségű szénmegtakarítást érünk el, mert, ha közvetlenül levegőt alkalmazunk természetesen a szén egy kis része elég. Ugyanezen célt érhetjük el, ha a levegőt egy külön kamrában 1000—1100°-ra hevített faszénen áramoltatjuk keresztül a cementáló kamrába való bevezetése előtt. Ha a cementált rétegben magasabb széntartalmat kell elérni, alkalmas csövek révén megfelelő mennyiségű illó vagy gázalakú szénhydrogént vezetünk a kamra azon helyére, ahol a levegő már legalább 10 cm. vastag szénrétegen hatolt át. Ha az acéltárgyak egész fölületén rendkívül egyenleteB cementálás érendő el, a cementáló kamrát lassan forgathatjuk; ehelyett lehetne a kezelendő tárgyakat egy forogható tengelyre erősíteni s így ágyazni
