58431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör hézagfogak öntésére

Megjelent 1913. évi január lió 21-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL, , , SZABADALMI LEIRAS 58431. szám. vil/e. OSZTÁLY Eljárás tömör hézagfogak öntésére. SZÉKELY KÁROLY FOGTECHNIKUS NAGYVÁRADON ÉS RÁCZ FERENC MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1912 március hó 30-ika. Eddigelé a hídmunkákhoz használatos arany hézagfogak (koronák) készítésénél úgy jártak el, hogy az íny gipszlenyomata alapján, esetről-esetre, sajtolás útján a hézagfog burkát állították elő, melyet azután aranyforrasszal való kiöntés által tömörítettek. Ennek az eljárásnak számos hátránya volt. Az arany forrasznak ugyanis más lévén a kitérj edési (tágulási) együtthajtója, mint az aranynak, a forrasz összezsugorodott úgy, hogy a tömör koronában űr keletkezett. Egy további hátrány, mely az előbbivel gyakran együtt járt, az volt, hogy a korona aranyburka, gyakran már rövidebb használat után is behorpadt, sőt át is rágódott. Ekkor az egész hidat ki. kellett venni a szájból és új koronákat készíteni. Az eddigelé használatos eljárásnak további hátránya az volt, hogy igen lassú, mert minden egyes üreges korona kisajtolása és annak forrasszal való kitöltése oly tetemes munkával járt, hogy egy nagyobb hídmunka elkészítése 10—12 órát is igényelt. Mindezeket a hátrányokat küszöböli ki a jelen találmány szerinti eljárás, melynek alapján előállított fogakban «űr» nem keletkezhet és melyek be nem horpadhatnak, tehát tartósabbak az eddigi fogaknál. De ennél nagyobb előny még az, hogy az ezen eljárás szerint előállított fogak bármely «harapáshoz» használhatók és hogy a hídmunkákhoz szükséges munkaidőt az eddiginek mintegy y^-ére sőt Ve-ára redukálják. A találmány lényege a következő: Könnyen faragható anyagból, pl. gipszből normaltypusú fogmodelltk sorozatát kézzel kifaragjuk. Ezen modelleken a rágási fölületeket pontosan, a természetes fogak rágási fölületeivel azonosan, vagy azokhoz hasonlóan faragjuk ki. Ezt követőleg minden egyes modellt, tetszőleges számú példányban, aranyból, tömören leöntjük. Az így kapott tömören öntött fogak, melyek rágási fölületük sajátos alakítása folytán bármely «harapáshoz» használhatók, készletben tarthatók és szükség esetén a hídmunka készítésénél csakis a megfelelő fogat kell kiválasztani és azt a hídhoz forrasztani. A híd elkészítéséhez szükséges munka tehát minimumra van redukálva. Megemlítendő végül, hogy az eddigi eljárásnál észlelt aranyveszteségek a jelen esetben teljesen elesnek.