58408. lajstromszámú szabadalom • Lárva narkozishoz
— 2 -nie) és a (10) térben lévő bélvégnek is igen lazának kell lennie. A (8) csőtoldat szabad végén egy, a (10) térrel közlekedő (11) csap ül, mely három fúvókával van ellátva, nevezetesen egy a lárva függélyes középsíkjában fekvő (12) fúvókával. A (11) csap, melynek igen érzékenynek kell lennie úgy, hogy a rajta átáramló éternek pontos szabályozását lehetővé tegye, oly módon van elrendezve, hogy az éther a három fúvóka közül csak az egyikhez áramlik, mimellett a középső (12) fúvókát akkor használjuk, ha a beteg hátán fekszik, míg a két (13) oldalfúvóka egyikét vagy másikát akkor használjuk, ha a beteg egyik vagy másik oldalán fekszik. A fúvókák az éter alkalmas lecsöpögésére vagy leáramlására való tekintettel, a szabad végeken vannak kiképezve. A csap azon része, mely a beállítás alkalmával működtetik, mint azt a rajz mutatja, célszerűen a barázdás szélű kerek (14) tárcsából áll. A tárcsa szükség esetén beosztással látható el, mely egy helytálló mutatóval összeműködik. Ha a narkozislárva a beteg arca fölé helyeztetik, és így a (4) tartány a beteg állára fekszik, akkor az éter a beteg testétől (valamint a beteg légzési termékeiből is) meleget vesz föl, minek következtében az éter elgőzölög úgy, hogy a tartányban ei'ős nyomás lép föl, mely az éter fölületére hat és az étert a (9) bélben levő finom csatornákon át a (10) térbe nyomja. Az éternek a (10) térből a lárvába befogott anyaghoz való hozzálépése a (11) csap segélyével a szükséghez képest szabályozható. A találmány értelmében szerkesztett narkózislárva a föntleírttól eltérő módon is kiképezhető. így pld. a narkózis szer tartány a az állon való elrendezés helyett olymódon is foganatosítható, hogy a beteg homlokára vagy más testrészére fekszik. A narkózisszernek a kivezető- és szabályözóberendezéshez való táplálására bél helyett finom csövek is alkalmazhatók és a szabályozóberendezés csap helyett szelepből vagy más célszerű berendezésből állhat. A narkózisszer tartánya a narkótizálás alatt a narkotizáló orvos kezében is tartható, mely esetben a kéz adja a narkózisszer elpárologtatásához szükséges meleget. Ezt a meleget más módon is kaphatjuk, pl. azáltal, hogy a narkózisszer tartányán vízzel itatott szövetdarabot rendezünk el. Az esetben, ha kevésbbé illékony narkózisszert használunk, akkor a szer tartányát kompresszorral '(pl. gumilabdával) láthatjuk el, illetve köthetjük össze, melynek segélyével a tartányban nyomást állítunk elő, mely nyomás önmagában vagy a narkózisszer folytán föllépő nyomással együttesen ny >mja a narkózisszert a kibocsátó és szabályozóberendezéshez. A találmány értelmében készült narkózislárvák által létrehozott előnyök közül a következők emelendők ki. A lárva teljesen önműködő, mert a nyomás fönntartásához szüksége3 melegmennyiséget a beteg szolgáltatja akkor is, ha a befogott anyaghoz sok szer vezettetik hozzá. Ha a narkózisszer tartánya kompresszorral kombináltatik, akkor az utóbbit csak ritkán kell működtetni. A narkotizáló orvosnak legalább egyik keze é3 időnként, főleg ha a lárva a betegre erősíttetik, mindkét keze szabad. A narkotizáló szernek a befogott anyaghoz való hozzávetése és így a narkótizálás erőssége a narkotizáló orvos által pontosan szabályozható és a műtétet végző orvos által ellenőrizhető, miért is az utóbbi egy gyakorlott narkóti áló egyénnel együtt dolgozhatik, vagy esetleg enélkül is dolgozhatik. Minthogy a narkózisszer megmelegíttetik, ennekf oly tán a beteg meleg narkózisszer-gőzt szív be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lárva narkózishoz, melynél a narkózisszerrel itatott anyag egy, az említett szer fölvételére szolgáló tartánnyal van kombinálva, mely a narkózisszernek az anyaghoz való vezetésére szabályozóberendezéssel van összekötve, jellemezve azáltal, hogy a narkózisszer tartánya a lárvával össze van kötve és megfelelő alakú fölfekvő fölülettel bír, melylyel a
