58389. lajstromszámú szabadalom • Távgyújtóberendezés gázlámpákhoz

a henger belsejénél, hanem az (r) csatornán keresztül a henger fölötti (a') térrel közle­kedik. Ha tehát a főcsap el van zárva és az (e) dugattyú alsó helyzetben van, akkor a gáz anélkül, hogy a henger belsején kel­lene keresztül mennie, közvetlen az (a') tér­ből az (r) csatornán és a (k) nyíláson keresz­tül az (tn) gyújtólángvezetékbe áramolhat át, hogy a gyújtólángot megnövelje. Ha már most egy kerülő csatornával el­látott csap, (mely azonban nincs a rajzon föltüntetve), megnyitása folytán a dugattyú fölemeltetik és ezáltal a főláng bekap­csoltatik akkor, amint a rajzon is látható, a (p) gyújtóláng a szúk (s) csatornán ke­resztül (2. ábra) gázzal tápláltatik. Ezen csatorna nyílása, amely ugyancsak közvet­len közlekedésben áll az (a') térrel, a (t) csavar segélyével szabályozható. A (p) gyújtó­láng tehát, melynek nagysága a (t) csavar­ral pontosan beállítható, a csatorna kis keresztmetszetéhez képest csak kicsiny, de egyenletes lánggal fog égni, minthogy nem függ a dugattyú tömítésének pontosságától, (amely változó) hanem főként az (s) csa­torna mindig egyformán maradó kereszt­metszetének nagyságától. Az (e) vezérlődugattyút körülvevő (d) hengertől az (f) csatorna vezet a szabadba, vagy az (m') esőhöz, mely a henger és a dugattyú közt átáramló gáz kivezetésére egy (u) lyukkal van ellátva. Ilykép a du­gattyú fölső oldala tehermentesíttetik, mint­hogy a dugattyú fölött nem gyűlhet össze többé gáz és nem gyakorolhat nyomást a dugattyúra. Ez utóbbi tehát, minthogy az egész rendelkezésre álló gáznyomás ér­vényre jut és nem csupán a nyomáskülönb­ségek, könnyen és biztosan fölemeltetik a lámpák bekapcsolása céljából. Az (f) csatorná­hoz (m') szellőztetőcső, valamint az (m) gyújtólángcső az 1. ábra szerint célszerűen (U)-alakban egyesíttetnek. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alak ki­váltkép több izzóharisnyával ellátott úgy­nevezett csoportlámpáknál jön tekintetbe. Ez ideig ily lámpáknál, hogy biztos gyúj­tást érjünk el, minden izzóharisnya alá egy külön gyújtólángot kellett elhelyezni, ha pedig egy középen elhelyezett lánggal akar­tunk több izzótestet meggyújtani, úgy ezen lángot 5—6 pillanatig teljes nyomással kel­lett égni hagyni, hogy az izzótestekhez csak később érkező éghető gázkeverék azalatt meggyulladhasson. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy az (m') szelelő csőbe egy (v) vissza­csapószelepet alkalmazunk, ami által elérjük, hogy a gázcsap kinyitásánál a dugattyú nem szökik föl hirtelen, mivel a dugattyú fölötti gázkeverék nem tud a finom (w) nyíláson oly gyorsan átáramolni. A bezárt gázkeverék párnaszerűen hat és az (e) du­gattyúnak csak lassú emelkedését teszi le­hetővé. Miután a főlángok már az (e) dugattyú kismérvű fölemelkedésekor is gázzal táplál­tatnak, a gyújtóláng azonban csak a du­gattyú teljes fölemelkedése után fog nagy lánggal égni, a főlángok teljesen biztos gyújtását érjük el. A visszacsapószelep (w) kerülő csatornája, amely rendesen az (e) dugattyú és (d) henger közt átszökő gáz levezetésére szolgál, az (x) csavar segélyé­vel szabályozható, ami által a dugattyú fölemelkedésére szükséges idő megállapít­ható. A gázcsap elzárása után ezen kivitelnél is a dugattyu rögtön visszatér nyugalmi helyzetébe, mivel a (v) szeleptest fölemel­tetik fészkéről. Biztosan elkerülhetjük tehát, hogy a gyújtóláng kialudjék. A 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alaknál meg van gátolva, hogy a főlángok égésé­nél felesleges gáz ömöljék ki és pedig azáltal, hogy az (e) dugattyún elrendezett (e') karima által a szabadba vezető (d') csatorna elzáratik. A gyújtólángnak nagy lánggal való égését a (d) henger mellett elrendezett, az (m) gyújtólángvezetékkel összeköttetésben álló szájcső vagy (z) csa­torna idézi elő, míg kis lánggal égését azonos módon érjük el, mint az 1., 2. és 3. ábrák szerint a szabályozható (s) kerülő csatornával. A (z) szájcső ugyancsak az (e) dugattyú vagy ennek vissza hajlított (e') karimája által szabályoztatik. Az 5. ábra szerinti kiviteli alaknál, mely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom