58389. lajstromszámú szabadalom • Távgyújtóberendezés gázlámpákhoz

a henger belsejénél, hanem az (r) csatornán keresztül a henger fölötti (a') térrel közlekedik. Ha tehát a főcsap el van zárva és az (e) dugattyú alsó helyzetben van, akkor a gáz anélkül, hogy a henger belsején kellene keresztül mennie, közvetlen az (a') térből az (r) csatornán és a (k) nyíláson keresztül az (tn) gyújtólángvezetékbe áramolhat át, hogy a gyújtólángot megnövelje. Ha már most egy kerülő csatornával ellátott csap, (mely azonban nincs a rajzon föltüntetve), megnyitása folytán a dugattyú fölemeltetik és ezáltal a főláng bekapcsoltatik akkor, amint a rajzon is látható, a (p) gyújtóláng a szúk (s) csatornán keresztül (2. ábra) gázzal tápláltatik. Ezen csatorna nyílása, amely ugyancsak közvetlen közlekedésben áll az (a') térrel, a (t) csavar segélyével szabályozható. A (p) gyújtóláng tehát, melynek nagysága a (t) csavarral pontosan beállítható, a csatorna kis keresztmetszetéhez képest csak kicsiny, de egyenletes lánggal fog égni, minthogy nem függ a dugattyú tömítésének pontosságától, (amely változó) hanem főként az (s) csatorna mindig egyformán maradó keresztmetszetének nagyságától. Az (e) vezérlődugattyút körülvevő (d) hengertől az (f) csatorna vezet a szabadba, vagy az (m') esőhöz, mely a henger és a dugattyú közt átáramló gáz kivezetésére egy (u) lyukkal van ellátva. Ilykép a dugattyú fölső oldala tehermentesíttetik, minthogy a dugattyú fölött nem gyűlhet össze többé gáz és nem gyakorolhat nyomást a dugattyúra. Ez utóbbi tehát, minthogy az egész rendelkezésre álló gáznyomás érvényre jut és nem csupán a nyomáskülönbségek, könnyen és biztosan fölemeltetik a lámpák bekapcsolása céljából. Az (f) csatornához (m') szellőztetőcső, valamint az (m) gyújtólángcső az 1. ábra szerint célszerűen (U)-alakban egyesíttetnek. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alak kiváltkép több izzóharisnyával ellátott úgynevezett csoportlámpáknál jön tekintetbe. Ez ideig ily lámpáknál, hogy biztos gyújtást érjünk el, minden izzóharisnya alá egy külön gyújtólángot kellett elhelyezni, ha pedig egy középen elhelyezett lánggal akartunk több izzótestet meggyújtani, úgy ezen lángot 5—6 pillanatig teljes nyomással kellett égni hagyni, hogy az izzótestekhez csak később érkező éghető gázkeverék azalatt meggyulladhasson. A találmány szerint ezt azáltal érjük el, hogy az (m') szelelő csőbe egy (v) visszacsapószelepet alkalmazunk, ami által elérjük, hogy a gázcsap kinyitásánál a dugattyú nem szökik föl hirtelen, mivel a dugattyú fölötti gázkeverék nem tud a finom (w) nyíláson oly gyorsan átáramolni. A bezárt gázkeverék párnaszerűen hat és az (e) dugattyúnak csak lassú emelkedését teszi lehetővé. Miután a főlángok már az (e) dugattyú kismérvű fölemelkedésekor is gázzal tápláltatnak, a gyújtóláng azonban csak a dugattyú teljes fölemelkedése után fog nagy lánggal égni, a főlángok teljesen biztos gyújtását érjük el. A visszacsapószelep (w) kerülő csatornája, amely rendesen az (e) dugattyú és (d) henger közt átszökő gáz levezetésére szolgál, az (x) csavar segélyével szabályozható, ami által a dugattyú fölemelkedésére szükséges idő megállapítható. A gázcsap elzárása után ezen kivitelnél is a dugattyu rögtön visszatér nyugalmi helyzetébe, mivel a (v) szeleptest fölemeltetik fészkéről. Biztosan elkerülhetjük tehát, hogy a gyújtóláng kialudjék. A 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alaknál meg van gátolva, hogy a főlángok égésénél felesleges gáz ömöljék ki és pedig azáltal, hogy az (e) dugattyún elrendezett (e') karima által a szabadba vezető (d') csatorna elzáratik. A gyújtólángnak nagy lánggal való égését a (d) henger mellett elrendezett, az (m) gyújtólángvezetékkel összeköttetésben álló szájcső vagy (z) csatorna idézi elő, míg kis lánggal égését azonos módon érjük el, mint az 1., 2. és 3. ábrák szerint a szabályozható (s) kerülő csatornával. A (z) szájcső ugyancsak az (e) dugattyú vagy ennek vissza hajlított (e') karimája által szabályoztatik. Az 5. ábra szerinti kiviteli alaknál, mely-