58352. lajstromszámú szabadalom • Készülék váltakozó áramnak egyenárammá való átalakítására

2 — kontaktusokkal ellátott (F) ingát hordja. A horgony polaritásának fentartására pl. a permanens (M) mágnes szolgálhat. Az (E) állítócsavarokra fölfekvő (D) rúgó az (A) horgonyt a középállásban és ezzel az (F) ingát a (KI, K2) kontaktusrúgókkal nem érintkező helyzetben tartja. A kontaktusrúgók a (H) csavarokkal az (0) kengyelekre vannak fölerősítve, melyeket az áttekinthetőség kedvéért föl nem tüntetett állványrész hord; ezen kontaktusrúgók továbbá a kengyelekben elrendezett (N) állítóesavarokkal szabályozhatók. Az (R) csavarokkal vi-' szont maguk a kengyelek szabályozhatók. Az (Sl, 82) tekercsek az (U) váltakozóáramforráshoz vannak kapcsolva, míg a fölváltva az (A) horgonyon és az egyik vagy (KI), illetve (K2) kontaktusrúgón át záródó (Pl), illetve (P2) tekercs a fejlesztett egyenáramot pl. a megtöltendő (V) akkumulátorhoz vezeti. Az ismertetett készülék működése a következő : Az (U) áramforrásból kiáramló váltakozó áram pozitív félhulláma pl. a négy (Sl, Pl, P2, 82) tekercseket a teljesen kihúzott nyilak irányában járja át, mire a negativ félhullám ugyanazt az utat az ellenkező irányban, azaz a szakadozott vonalakkal föltüntetett nyilaknak megfelelően teszi meg. A pozitiv félhullám tovaáramlása közben a horgonyon a (KI) kontaktus van zárva; ennek következtében a félhullám egy része a (KI) kontaktuson át a (Pl) tekercshez párhuzamosan kapcsolt (V) akkumulátoron átáramlik és ezt ekkor, megtölti. Egyfelől az (Sl, 82) és másfelől a (Pl, P2) tekercsek úgynevezett takaréktranszformátor kapcsolását mutatják, azaz a valamennyi tekercsen egymásután átáramló félhullám egyúttal induktív hatást fejt ki a (Pl) tekercsre úgy, hogy az elvezetett elágazó áramhoz oly indukált áram járul, melynek nagyságát egyfelől az (Sl, 82, Pl, P2) menetszámok és másfelől a (Pl) menetszáma közötti viszony szabja meg. Ily módon az akkumulátor számára a magasfeszültségű váltakozó áramból alacsonyfeszültségű töltőáramot kapunk. A pozitiv félhullám már most a vasmag polaritását akként változtatja meg, hogy a horgony a (KI) kontaktustól eltávolodik és a (K2) kontaktust zárja. Ez a folyamat a találmány szerinti kiképzés folytán az (82, P2, Pl, Sl) körön immár átfolyó negativ félhullám emelkedésével megegyezően történik úgy hogy már most ezen félhullámból elágazó áram jut a (K2) kontaktuson át a (V) akkumulátorba. Amint látható, ez az elágazóáram ugyanoly iránya, mint az előbb pozitiv félhullámból elágaztatott áram, minek folytán az akkumulátor további töltést kap. A takarékkapcsolás hatása alatt most is bekövetkezik a töltő áramnak ismertetett induktív növelése és pedig ezen alkalommal egyfelől az (S2, P2, Pl, 81) tekercssor és másfelől a (P2) tekercs között minthogy most az utóbbi van zárva. Megjegyzendő, hogy valamennyi tekercs akként van a vasmag száraira föltekercselve, hogy az azokban keringő áramok egymást kölcsönösen támogatják. Az ismertetett módon kapott egyenáram nem tökéletesen állandó jellegű, hanem lüktető és nagyjában a 4. ábrában látható görbe alakjával bír. Ez a hullám az átalakítás legkedvezőbb esetét mutatja. Minthogy az eddigelé alkalmazott készülékek lengő részeivel könnyen megesik hogy szabálytalan ingalengéseket végeznek és ennek következtében a kontaktusok átváltása gyakran nem a kellő pillanatban következett be, az eddig elérhető lüktető egyenáram hullámalakja nem volt oly kedvező, mint a 4. ábrában látható alak, hanem el volt torzítva, vagy el volt tolva, ami a készülék hatasfokát károsan befolyásolja. Ezzel szemben a fönt ismertetett csillapító és szabályozó szerkezetek a készülék hatását annyira tökéletesítik, hogy tényleg pontosan elérhetjük a 4. ábra szerinti görbe alakját. Ha az átalakított váltakozó áramot áramgyűjtők töltésére használjuk, melyek bizonyos mértékű ellenelektromótoros erőt fejtenek ki, akkor a 4. ábrában látható hullámalakkal bíró lüktető egyenáram fejlesz-