58351. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a barbitursav származékainak előállítására

— 2 — NH—CO I I CO c< CJH5 CÖ

H6 NH-CO Vízből való újbóli átkristályosítás után ezt a vegyületet teljesen tiszta állapotban kaphatjuk meg. A fenilethilbarbitursav lemezkékben kristályosodik,melyeknek olvadási pontja 170° C. Számított mennyiségű nátronlúgban oldva és szárazra befőzve, átalakítható a könnyen oldódó nátriumsóvá. A kálciumsót szép kristályokban kapjuk, ha fenilethilbarbitursavat és szénsavas meszet meleg vízzel főzünk, az oldhatatlan részről leszűrjük és kihűlni hagyjuk. Az itt használt módszer helyett más gyűrűzárási módszereket is alkalmazhatunk a fenilethilbarbitursavnak előállítására. Ugyanezt a terméket kapjuk továbbá fenilbarbitursavnak alkilezése útján, valamint fenilethilciáneceteszter alkalmazásával, amely utóbbi az ismeretes fenilciáneceteszter ethilezése által készíthető. A fenilethilmaloneszter helyett alkalmazhatók továbbá más alkilarilmalonsavak származékai, mint pl. a fenilmethilmaloneszter (Berichte 28, 1895, 185. lap), a fenilallilmaloneszter (Berichte 29, 1896, 2599. lap, Journ. of the Chem. Soc. 95, 1909, 1015. lap) vagy a tolilethilmaloneszter. Az így kapott termékek hasonló tulajdonságokkal bírnak, mint a föntleírt fenilethilbarbitursav. Az olvadási pontok a következők : fenilmethilbarbitursav 220° C, fenilpropilbarbitursav 190° C, p-methoxifenilethilbarbitursav 202° C. 2. példa. Ha az 1. példában a fenilethilmalonesztert equivalens mennyiségű fenilbenzilmaloneszterrel (Ber. 28, 1895, 815. lap) helyettesítjük és egyebekben a fönt megadott módon járunk el, akkor a fenilbenzilbarbitursavat NH—CO CHO. C6

HB CO c< | I c6

H6 NH-CO kapjuk, melynek olvadási pontja 225° C. 3. példa. 23 rész nátriumnak, 30 rész hugyanynak és 79 rész fenilmaloneszternek (Ber. 27, 1894, 1093. lap. Volgt, Disszertáció, Lipcse 1902) 400 rész vízmentes alkoholban való oldatát autoklávban kavarás közben 5 órán át 100° C-ra melegítjük. Ezután a folyadékot a kivállott termékről leszívjuk, ez utóbbit meleg vízben oldjuk és a 250° C. olvadási ponttal biró fenilbarbitursavat sósavval kicsapjuk, amelyet azután ethilezés útján fenilethilbarbitursavvá alakítunk át. E célból 204 rész fenilbarbitursavnak 100 rész normál nátronlúgban való oldatát 120 rész brómethillel nyomás alatti kazánban kavarás közben néhány órán át 100° C-ra hevítjük. Ezután a kivállott kristályokat leszívjuk és a fenilethilbarbitursavat az át nem alakult kiindulási anyagtól ismert módon frakcionált kristályosítás útján elkülönítjük. Ha brómethil helyett equivalens mennyiségű benzilkloridot alkalmazunk, akkor a 2. példában ismertetett fenilbenzilbarbitursavat kapjuk, amelynek olvadási pontja 235° C. Ugyanezen termékhez juthatunk akkor is, ha fenilciáneceteszterből, illetve fenilmalonitrilből (Americ. Chem. Journ. 32, 1904, 120. lap, 39, 1908, 63 és következő lapok; Compt. rend. 151, 1910, 1358. lap indulunk ki. Hugyany helyett a kondenzálást sulfo-, alkil- vagy acidilhugyannyal, guanidinszármazékokkal diciándiamiddal, guanilhugyanynyal, urethánnal, blurettel vagy allofansaveszterrel is végezhetjük és a keletkező termékeket azután a szokásos módszerekkel aril-, illetve alkilarilbarbitursavakra földolgozhatjuk, továbbá nátriumethilat helyett az alkalmazandó módszerek szerint más szokásos kondenzáló szereket is használhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1 Eljárás a barbitursav származékainak előállítására, mely abban áll, hogy alkilaril- vagy aralkilarilmalonsavakat, ill. alkilaril- vagy aralkilarilciánecetsavakat vagy ezek származékait a barbitursav