58324. lajstromszámú szabadalom • Mérleg nagy tartományokban levő folyadékok súlyának meghatározására
— 2 hogy most a mérőedény a mérlegen függ. | A (g) összekötő cső gyanánt tömlőkapcsolással megerősíthető tömlőcsövet alkalmazhatunk, de lehet az merev csővezeték is, melyet a mérődény (1) zárócsapjáról gyorsan leoldunk és az állótartánynak megfelelő csődarabja körül elfordítunk. Ezen berendezésnek az előbb leírt készülékkel szemben az az előnye, hogy kezelése igen egyszerű, amennyiben csak két művelet elvégzésében áll. De gyakorlati szempontból még jobbá tehetjük e készüléket azáltal, hogy a méréshez segédfolyadék gyanánt valamely nagyobb fajsúlyú folyadékot, például higanyt használunk. Ebben az esetben a mérőedényt sokkal kisebb térfogatúra készíthetjük. Ezt a kiviteli alakot a 2. ábra tünteti föl. Az (fl) mérőedény aljához (f2) gyűjtőedény van erősítve, melyet a (gl) cső az (a) tartánnyal köt össze. A (gl) csövön át az (f2) gyűjtőedénybe áramló folyadék nyomást gyakorol az abban lévő higanyra s benyomja azt az (fl) mérőcsőbe, melyet a mérlegelés elvégzése céljából elválasztunk az (f2) tartánytól. A készüléknek még egyszerűbb alakot adhatunk azáltal, ha pl. az (a) tartány fenekére egy (m) csövet alkalmazunk, melynek vége a közvetlenül a (w) mérlegen függő (n) mérőedénybe merül. Az (u) mérőedény és az (m) cső alsó részét higannyal vagy más nehéz folyadékkal töltjük meg, mely egyensúlyt tart a tartányban lévő folyadékkal. Ha a folyadék fölszine a (H)magasságot elérte, akkor a folyadék nyomása az (m) csőben lévő folyadék egy részét az (n) mérőedénybe szorítja egészen addig míg a két folyadékoszlop között ismét beáll az egyensúlyi helyzet. A mérleg ekkor azon folyadékoszlop súlyát mutatja, melynek keresztmetszete az (m) cső keresztmetszetével, magassága pedig a nullvonaltól a fölszínig mért (H) magassággal egyenlő. Ezen készülék kezelése igen egyszerű, mert itt a tartányban lévő folyadék fölszinének változása alkalmával csak a mérleg csúszó súlyát kell eltolni és ha a mérleg bejátszik, le kell olvasni a tartányban lévő folyadék összsúlyának megfelelő számot. A készüléket olyan egyszerű alakban képezhetjük ki, hogy a hibaforrásokat a legszűkebb határok kézé szoríthatjuk. Azáltal, hogy higanyt használunk, a folyadékoszlop s így a mérőedény magassága is aránylag oly csekély, hogy a gyakorlati kivitelnél semmi nehézséget nem okoznak. A 3. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál az (a) tartányon oldalt egy bemerülő cső gyanánt kiképezett (c) vezetéket alkalmazunk, melynek vége az (n) mérőedénybe merül. Ez utóbbi az (nl) rúd segélyével közvetlenül a (w) mérlegre van akasztva, mely a tartány mellett a földön van elhelyezve. Mivel a tartány, továbbá a közbeiktatott mérőkészülék és mérleg nem állanak egymással merev összeköttetésben, ennélfogva a mérleg pontosságát nem befolyásolja az, ha például a tartány, amint az nagyobb tartányoknál gyakran elő szokott fordulni, egy kissé lesüpped és ezáltal az (o) cső bemerülési mélysége megváltozik. Ez a körülmény a mérőedényre nézve is csak annyiban bír befolyással, hogy azt újból kell állítani a nullvonalra. A készüléket minden nehézség nélkül utólag is alkalmazhatjuk minden tartánynál, mert csak egy bemerülő csövet kell azon megerősíteni. Hogy a tartányban lévő folyadéktömeg súlyát abban az esetben is meg tudjuk határozni, mikor a tartány keresztmetszete nem pontasan hengeralakú, hanem attól például a merevítő övek alkalmazása folytán kis mértékben eltér, csak a mérőedény keresztmetszetét kell ismeretes módon ennek megfelelően megállapítani. Annak következtében, hogy zárófolyadék gyanánt higanyt használunk, a mérőedény fenéklapjára ható nyomásnövekedés (H)ma.^asságú vízfölszín mellett nemcsak egyedül a (H)-magasságtól, hanem még egy másik tényezőtől is függ, melynek nagysága az (o) cső belső keresztmetszetéből és az (n) cső gyűrűalakú keresztmetszetéből adódik. Ezen körülmény tekintetbevételével könnyű a mérleg áttételi viszonyát úgy megállapítani, hogy a mérlegen közvetlenül leolvashassuk az összsúlyt. Ha nyomás alatt álló folyadék súlyát
