58297. lajstromszámú szabadalom • Kupakmérő szerkezet foglaló gépek számára

— 2 -tolócsapok vannak elrendezve, melyek a (10) szögemeltyűk befelé irányuló karjainak hátsó fölületére fekszenek és ezeket az emeltyűket az (5) szánnal együtt előretolni törekszenek. Az (5) szánnak ezt a mozgását a (4) tartóba beerősített (13) ütköző peckek határolják. Ezek az ütközőpeckek közvetlenül a (10) szögemeltyük befelé nyúló karjainak külső végei közelében fekszenek úgy, hogy mikor a szögemeltyűk a (13) peckeket érik, ezek a szögemeltyűk forgási tengelyeivé válnak és a szögemeltyűk nek előrenyúló karjai a szögemeltyűk befelé nyúló karjainak további előremozgásánál kifelé lengenek. A szögemeltyűknek előrenyúló karjai (3. ábra) csőalakúak és ezekben a csövekben csúsznak a (20) csövek, melyek a (22) peckek segélyével (1. ábra) vannak a (10) szögemeltyűknek előrenyúló karjaiban a beállított helyzetben rögzítve, amennyiben ezek a (22) peckek a (20) csöveknek falaiban kiképezett rovátkákba illeszthetők. A (20) csövekben vannak a (24) fogasrudak vezetve, melyeknek mellső végein a háromszög-harántmetszetű rudakból vagy lemezekből készült (25) mércék (1. ábra) vannak elrendezve. A mércék fölső és külső fölületei mértékbeosztással vannak ellátva, melyeknek segélyével a kupakvarrat elhelyezése szabályozható. A (22) peckeknek segélyével a (25) mércéket a készítendő cipőnek megfelelően lehet beállítani. A (25) mércéknek háromszög-harántmetszete a méretnek leolvasását nagyon megkönnyíti. A (25) mércék a (24) fogasrudakkal forgathatóan vannak összekötve úgy, hogy a mércéket a jobb, illetve a bal lábra való cipőnek készítéséhez szükséges helyzetbe lehet beállítani. Mindegyik (20) csövön egy-egy kifelé irányított (30) tartó kar van kiképezve, melynek szabad vége a fogazással ellátott (32) szánnak (4. ábra) vezetésére szolgáló vezetéket alkot. Ez a (32) szán, fogazásával, a (30) tartókaron forgathatóan ágyazott (34) fogaskerékkel kapcsolódik (1. ábra), mellyel a befelé forduló szabad végén a (24) fogasrúddal kapcsolódó fogasív gyanánt kiképezett (35) emeltyűkar van mereven összekötve. A (32) szánon egy kifelé nyúló pecek is van alkalmazva (4. ábra), mely a kaptatámasztóknak és a kétoldali szorítóknak szerelésére szolgáló, elforgatható (40) karnak mozgási pályájába nyúlik (1. ábra). A leírt részeknek elrendezése olyan, hogy a (6) tapintó a kaptatámasztéknak előremozgásánál a cipő bokarészének hátsó részébe ütközzék és a (12) tolócsapokat az ezekre ható rúgok összenyomása mellett hátraszorítsa. Ugyanekkor a (8) csavar is hátrafelé mozogván, a (10) szögemeltyűknek befelé nyúló karjait visszahúzza úgy, hogy a szögemeltyűk a (12) tolócsapokkal való érintkezésüknek helye körül elfordulnak és azok előrenyúló karjainak mellső, a mércéket hordó végei befelé, a kapta felé mozognak. Ily módon a kupakvarrat helyzetének megállapítására szolgáló mércék a gépnek nyugvása közben önműködően jutnak abba a helyzetbe, melyben lehetővé teszik, hogy a munkás a kupakvarratnak helyzetét kényelmesen megállapíthassa. Mikor a gép újból működésnek indul, a (40) karok befelé lengenek, a (32) szánoknak peckeit érik és a szánokat akként tolják el, hogy a (35) emeltyűkarok a (25) mércéket visszahúzzák úgy, hogy ezek a befelé mozgó oldalfogóknak és a szegezőberendezésnek pályájától eltávolodjanak. A fejbőrt az (50) csúcsfogó és az (52) oldalfogók fogják meg és feszítik ki; a kapta az (54) talpszorítóra fekszik, amikor is a (2) kaptatámaszték azt a megfelelő helyzetben tartja. Az oldalfogókat a munkás a (292) kézi emeltyű segélyével (5. ábra) egyidejűleg és a kapta két oldalán ellenkező irányban mozgathatja a kapta hosszanti tengelyével párhuzamosan, hogy a kupakvarratot a kellő helyzetbe állíthassa. A munkás a kupakvarratnak, illetőleg a kupak végének helyzetét a mércék beosztásának segélyével megállapíthatja és a kupakvarratot a (292) emeltyű segélyével pontosan beállíthatja. Ha a kupakvarrat túlságosan hátul feküdnék, az (50) csúcsfogót előre lehet húzni vagy a kaptát az (54) talp szorítóval kapcsolt (60) emeltyűnek megfelelő működtetésével előre és hátra