58289. lajstromszámú szabadalom • Meghatározott időben önműködően nyíló záróberendezés ajtók, szekrények és hasonlók számára

- 2 végénél egy (4) lemez vagy efféle van az ajtókereten eltolhatóan ágyazva, amely helyzete szerint az (5) súlyreteszt alátámasztja (1. ábra), vagy pedig szabadonbocsátja (3. ábra) úgy, hogy a súlyretesz ez utóbbi esetben lesülyed és a (2) ajtón a (4) támasz magasságában elrendezett helytálló ütközőt vagy a rajzon látható, hosszirányban eltolható (6) záróreteszt fogva tartja. A hosszhasítékkal ellátott (6) retesz szárnyas csavarok vagy más alkalmas eszközök isegélyével rögzíthető és rendszerint hátra van tolva (1. ábra). Ha az ajtót el akarjuk zárni, akkor a (6) reteszt az ajtó betevése előtt előretoljuk; úgy, hogy az ajtó becsukásánál a (6) retesz a (4) támaszt az (5) súlyretesz alól kimozdítja és ennek folytán az aláeső (5) súlyretesz az ajtót zárva tartja. Az (5) súlyretesz egy (7) lánccal van összekapcsolva, amely egy, a (8) pontban forgathatóan ágyazott (9) emelőhöz van erősítve. A (9) emelő ellenkező vége egy (10) órával van összekötve, amely a beállított időben a súlyreteszt megemeli, vagyis a (6) tolóreteszt fölszabadítja. Az ehhez szükséges és az órában létrejövő mozgás mechanikai vagy elektromos úton állítható elő. E célból az órán egy (11) rúd halad át, amely fölső részén egy (12) harántkart hord. A (12) karon (13) spirálrugók vannak elrendezve, amelyeknek alsó vége a (10) óra tokjához van erősítve. A (11) rúd egyik oldala apró fogakkal van ellátva, amelyek a (15) emelővel mereven összekötött (14) fogaskerék fogaiba kapaszkodnak. A (15) emelő, mint a 6. ábra pontozott vonalakkal mutatja, a (11) fogasrúd fölemelt helyzetében egy (16) ,támasztékra fekszik föl, amelyet az óramű a napi tárcsán beállított óra elérésekor egy ütköző segélyével vagy más megfelelő módon jobbra forgat úgy, hogy a (15) emelő lesiklik a (16) támasztékról és a (13) rugók hatása alatt eredeti helyzetébe sülyed vissza. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál ez a lesülyedés arra szolgál, hogy a (9) kétkarú emelő és a (7) lánc ,az |(5) súlyreteszt megemelje és az ajtót szabaddá tegye. Az 5. és 6. ábrabeli kiviteli alaknál ja (15) emelő alsó helyzetében egy (17) áramkört zár, amelynek hatására -ia jnágnes horgony gyanánt kiképezett (5) súlyretesz fölemelkedik. Ha az ajtót be akarjuk zárni, akkor (az óra napi tárcsáját azon órára állítjuk be, amelyben például másnap reggel1

az ajtót föl akarjuk nyitni, és a (11) rudat a (13) rugók ellenében annyira f öltoljuk, hogy a (14) fogaskerék által egyidejűleg fölfelé mozgatott (15) emelő a (16) támaszrtékra fölfeküdjék. Az (5) súlyretesz ekkor 'lesülyed és az U-szelvényű (3) vezetékhez képest harántirányban könnyen eltolhatóan ágyazott (4) támaszra, fekszik, amelyet előzőleg a súlyretesz alá állítottunk (1. ábra). Ha most a (2) ajtót betesszük, akkor a kitolt (6) záróretesz a (4) támaszt az ajtókeret felé tolja (3. ábra), minek következtében a súlyretesz elveszíti támaszát és leesik, miközben a (7) láncot kifeszíti (2. ábra). Az ajtó tehát ekkor zárva van. A hét tetszőleges napjára és például reggelre beállított óra a kívánt idő elérésénél a (16) támasztékot (6. ábra) jobbra elforgatja és ennek folytán a (15) iemelő a (13) rugók hatása alatt kezdeti helyzetébe pattan vissza, tehát a súlyretesz fölemeltetik. Ha ez utóbbit mágneshorgony gyanánt képezzük ki (5. ábra), akkor ;az áramzárást egy, az elzárandó téren kívül elrendezett kontaktus hozhatja létre. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Meghatározott időben önműködően nyíló záróberendezés ajtók, szekrények és hasonlók számára, amelynél a nyitást egy óramű eszközli, azáltal jellemezve, hogy az ajtón egy helytálló vagy eltolható ütköző vagy retesz, az ajtókereten pedig egy függélyes irányban szabadon mozgatható és rendszerint alátámasztott súlyretesz van elrendezve, amely támaszának az ajtó ütközője által való eltolásakor ezen ütköző vagy retesz • mögé esik és az ajtót elzárja, mimellett