58284. lajstromszámú szabadalom • Védőburkolat tengeri hajóknak tengervizet vezető csöveihez és hasonló fölszerelési tárgyaihoz

Megjelent 1912. évi december hó 27-éii. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 58284. szám. xv/b. OSZTÁLY. Védőburkolat tengeri hajóknak tengervizet vezető .csöveihez és hasonló fölszerelési tárgyaihoz. MAGYAR RUGGYANTA ÁRŰGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1911 november hó 21-ike. Tengeri hajóknak tengervizet vezető csövei és hasonló fölszerelési tárgyai, üreges testei stb. főleg gőzhajókon a tengervíz és az ezáltal elragadott levegő és az elektromos haj tómó tor okkal vagy világítással fölszerelt hajókon a kóbor áramok hatása alatt igen gyorsan elpusztulnak. Eddig is a legkülönbözőbb eljárásokhoz folyamodtak, hogy ezt a hátrányt megszüntessék, így pl. a csöveket ólommal, ónnal, fával vagy kemény gumival bélelték, anélkül, azonban, hogy a kitűzött célt elérhették volna, mert az alkalmazott eszközök hatása vagy egyoldalú volt, vagy pedig a védőburkolat nem volt elég hatásos, gyakran nehezen, vagy egyáltalában nem volt javíthatók, előállítása pedig (oly nehézségekbe ütközött, hogy az úton lévő hajóknál a rövid dokkolási idő miatt (elvégezhető sem volt. Az eddigi csőburkolatok hátrányait ;tar lálmányunk iszerint- akként kerüljük el, hogy a csöveket és más hasonló fölszerelési tárgyakat belső fölületükön egy vagy több rétegben gumi-, illetve gutta-perchaenyvvel, ill. ezeknek az anyagoknak keverékével vonjuk be, melyhez esetleg más anyagokat, pl. gyantát, kátrányt., aszfaltot, festéket stb. lehet keverni. Ezekkel az anyagokkal a csöveket esetleg kívül is bevonhatjuk. Minthogy az ekként előállított réteg a csőhöz jól tapad és bizonyos mértékben rugalmas, az ekként előállított bélések vagy burkolatok a csöveket a tengervíz és kóbor áramok pusztító hatása ellen igen jól védik. A rétegek fölrakását különböző módon lehet végezni. így pl. akként járhatunk el, hogy a csöveket stb. az említett anyagokkal egyszer vagy többször kiöntjük, amennyiben az egyik végükön ideiglenesen elzárt csöveket a kiöntőanyaggal megtöltjük és ezt bizonyos idő elteltével ismét kiürítjük. Az első, a falhoz tapadva maradt réteg megszáradása után az eljárást ugyanavval vagy hasonló anyaggal folytathatjuk. A rétegek úgy egymáshoz, mint a csőfalhoz jobban tapadnak, ha a csövet a kiöntés után megfelelően fölmelegítjük, ekkor a burkolóanyag folyékonyabbá válik