58224. lajstromszámú szabadalom • Beszélőgép

síkjával képez. Ehhez képest a hangkarnak szabad vége és a hangszelence közé megfelelő összekötő részek vannak beiktátva, melyek lehetővé teszik, hogy a hangszelence a hanglemezen a hangkar szabad végének magasságváltozásától és szögalatti elhelyezkedésétől lehetőleg függetlenül foglalja el helyzetét. A mellékelt rajzokon a jelen találmány tárgyát képező gépnek négy foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alaknak oldalnézete. A 2. ábra fölülnézete. A 3. ábra egy másik foganatosítási alaknak oldalnézete. A 4. ábra fölülnézete. Az 5. ábra egy harmadik foganatosítási alaknak fölülnézete. A 6. ábra oldalnézet jobbról balra. A 7. ábra oldalnézet balról jobbra. A 8. ábra egy negyedik foganatosítási alaknak oldalnézete. Az (1) forgó korong szintje alatt bizonyos távolságban (1. ábra) a vízszintes (2) tengely körül a kibillenthető (3) hangkar van csuklósan elrendezve, melynek fölső vége a forgó korong színén túlnyúlik. A hangkarnak alsó vagyis csuklós vége a (4) könyökrész segélyével a bővülő (5) tölcsérrel van összekötve, mely vagy a gép alatt van ismert és a rajzban föltüntetett módon elvezetve vagy pedig körben meg van hajlítva úgy, hogy a gép fölött fölfelé nyúl, de lehet azt szükség szerint bármilyen más módon is vezetni. A (3) hangkarnak fölső vagyis szabad vége a (6) hangszerszelencével van összekötve, mely a függélyes hangkartól elegendő és oly távolságban van elhelyezve, hogy az (1) forgó korongon elhelyezett (7) hanglemeznek egész hangreprodukáló részén pl. a kerülettől a középig szabadon elmozoghasson, amikor *is a (3) hangkar a hangvonalnak a (8) tűre gyakorolt behatása folytán fokozatosan elvonatik a forgó- korong közepe felé. Hogy a tű állandóan a hanglemezen fölfelé küldjék, a (6) hangszelence a (3) hangkar szabad végén függélyes síkban elforoghat. A hangszelence és hangkar a rövid (9) csődarab segélyével vannak összekötve (2. ábra), mely a (6) hangszelence hátsó falából egyenes vonalban a membrán síkjára derékszögben indul ki és egy vízszintes forgási csap segélyével csatlakozik a (3) hangkar lengési síkjára derékszögben a hangkar fölső meghajlított végéhez úgy, hogy a hangszelencéből a hangkarba haladó hanghullámok számára szabad átmenet létesíttetik. Ezen foganatosítási alaknál tehát a (3^ hangkarnak szög alatti elhajlását az ezen hangkar lengési síkjára derékszögben fekvő vízszintes (10) forgási csap közvetíti, míg a hangkar fölső részének magasságváltozása által a membrán síkja a hanglemezen való haladása közben bizonyos pontokon a függélyestől némileg eltéríttetik. Ha a függélyes (3) kar és a (9) cső hosszát alkalmasan választjuk meg, akkor ezen eltérés elhanyagolható; ezen eltérés nagyságát különben is felére redukálhatjuk azáltal, hogy a membránt akként rendezzük el, hogy az nem egy, a két határhelyzet között a középen fekvő ponton, hanem a határhelyzetek és a középső helyzet között fekvő két ponton legyen pontosan függélyes. Módunkban áll azonban a membrán síkjának rézsutosságát teljesen megszüntetni azáltal, hogy akkor, amikor a függélyes hangkar fölső végének tengelyét elmozdítjuk, egyúttal annak magasságát megváltoztatjuk. A gépnek ezen foganatosítási alakjánál (4. ábra) a (6) hangszelence a közbenső (13) cső útján van a (9) csődarabbal összekötve, mely utóbbi ismét a függélyes (3) hangkar fölső végével áll kapcsolatban (3. ábra). A hangszelencze a (9) cső végén, mely egy karon elrendezet (15) görgőn haladó (14) bütyök segélyével állandóan vízszintes síkban mozog, föl és alá billenthető. A (14) bütyök alakja akként van megválasztva, hogy az a (9) cső emelkedését és sülyedését megakadályozza és hogy a hangszelence vízszintes járását lehetővé tevén a hangezelencének állandóan a kellő helyzetet biztosítsa. I Egy másik elrendezés szerint a függélyes