58193. lajstromszámú szabadalom • Rekeszkerékszivattyú a munkafolyadék befogadására szolgáló és a rekeszkerékhez képest excentrikusan ágyazott dobbal
egy külön furatot is elrendezni, mely beljebb, a tömítőfolyadék hatáskörén kívül esik. A gép következőképen működik: A rekeszkerék forgatásakor a folyadékba merülő (22) lapátok folytán a dobban vízszintes (a) szinttel nyugvó folyadék fokozatosan menesztetik; ugyanekkor a folyadéksúrlódás folytán a (6) dob is forogni kezd; nem sokára a folyadék és a dob oly sebességet nyer, hogy a folyadék a centrifugális hatás folytán majdnem hengeres (karcsú parabo-' likus) gyűrűalakjában fekszik a dob köpenyéhez. A folyadékmennyiség akkora, hogy e gyűrű képződése után is a lapátok az egész kerületen még a folyadékba merülnek. A dob és a rekeszkerék excentricitása folytán azonban a rekeszkerék koszorúja és a folyadékgyűrű fölülete között súrlóalakú szabad tér képződik. Nyilvánvaló, hogy (2. ábra) az alsó oldalon a rekeszeknek a folyadéktól mentes szabad tere fokozatosan növekedik, s minthogy e terek a (24) nyílásokon és a (8) csatornán át a (29) szívótoldattal közlekednek, ezen oldalon a gáz a rekeszekbe beszívatik. A fölső oldalon a rekeszkerék lapátjai fokozatosan mind mélyebbre merülnek a folyadékgyűrűbe úgy, hogy az üres rekesztér fokozatosan csökken. Ezen oldalon a rekeszek a (24) nyílásokon át a (9) csatornával közlekednek úgy, hogy a gáz ebbe szoríttatik ki. A (18) gyűrű mindenesetre annyira nyúlik a (9) csatorna fölé, hogy nem mindjárt a kompresszió elején létesülhet az ezen (9) csatornával való közlekedés, aminek az a célja, hogy a rekeszek csak akkor jöjjenek kapcsolatba a (9) csatornával, ha a gáz a rekeszben már a (9) nyomócsatornában uralkodó nyomásra komprimáltatott, ami a kompressziónyomásnak a rekeszbe való viszszacsapását gátolja meg. A (9) csatornától a gáz a (15') tárcsa és a (6') dobhomlok centrális (16, 17) nyílásain át a tokba jut és a dob körül a (30) toldathoz áramlik, miközben a külső dobf'al súrlódása folytán föllépő centrifugális hatás a gázzal elragadt folyadékrészek kiválását okozza; e folyadékrész az (1) tok fenekén gyűl össze és a (32) nyíláson folyik ki. A folyadékkiválasztás javítására a dobköpeny esetleg lapátokkal látható el, melyek a gázt erélyesebben keringetnék. A (9) csatornát, valamint a (8) esatornát is axiálisan lehetne a (7) vezértesten átvezetni s a (30) kilépő nyílást a (29) toldattal szemben elrendezni. Lehetne továbbá a dobot is alúl üreges tengellyel ellátni s e tengelyen át egy másik vezértestet a dobba s ezen esetben az alúl is megfelelő üreggel szimetrikusan kiképezett rekeszkerékbe nyúlni hagyni s a rekeszeket egy második sor vezérnyílással ellátni. Ezen esetben az egyik vezértest a bevezető csatornát, a másik pedig a kivezető csatornát tartalmazná. Az 1. ábrabeli gépnek fekvő elrendezése esetén a 3. ábrából kivehető szükségszerű változásokról eltekintve a (12) ágy védelmére a (20) tárcsa a (21) hüvely nélkül is elégséges. A 3. ábrabeli fekvő elrendezésű gépnél a (7) vezértest (7') vezérlő része tárcsaalakú s oldalt a rekeszkerékhez fekszik s ezen oldalon maga képezi a rekeszek oldalfalát. Egyébként ezen elrendezés az 1. ábrabelinek felel meg. Az egyéb szerkezeti változások, mint pl. a talp elrendezése és a (32) nyílásé a fekvő elrendezés következményei. Külön folyadéktömítésről a jelen esetben nem kell gondoskodni, mert a folyadék maga közvetlenül érintkezik a vezérlő fölületekkel. A rekeszek oldalsó határfalai a jelen esetben nem nyúlnak túl a lapátok külső élein. A 4. ábrában, mely csak a rekeszkereket és az oldalsó vezértestet tünteti föl, a rekeszkerék rekeszeinek a (7) vezértest fölé eső oldalon való határolására is a kerék szilárd oldalkorongja szolgál, mely 24 nyílásokkal bír. Egyébként ezen esetben úgy a (8) szívócsatorna, mint a (9) nyomócsatorna teljesen a (7) vezértestbe van helyezve. A (7) vezértestnek az 1. ábra szerinti közvetlenül a rekeszkerék koszorújába való elrendezésének az az előnye, hogy a káros terek rendkívül csekélyek, mert csak a rekeszfenekek (24) furatai köbtartalmának felelnek meg.
