58158. lajstromszámú szabadalom • Állomás drtótnélküli távirdához

Megjelent 1912. évi december hó 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 58158. vszárii. vil/j. OSZTÁLY. Állomás drótnélküli távirdához. GESELLSCHAFT FÜR DRAHTLOSE TELEGRAPHIE M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1912 február hó 9-ike. A drótnélküli távirdánál az antennák méretezése és alakja az állomások ható távolsága szempontjából rendkívül nagy fontossággal bír. Egy bizonyos antenna megválasztása azonban némileg nehézségekkel jár, mert az elektromos rezgése átküldésénél más szempontok jönnek tekintetbe, mint azok fölfogásánál. Az átküldésnél ugyanis az antennának bizonyos hozzávezetett energiamennyiséget kell fölvennie és elég nagy hatásfokkal kisugároznia. A fölfogásnál ellenben arról van szó, hogy lehetőleg sok energia vétessék föl lehetőleg nagy térből. Míg az első követelmény legjobban nagy vertikális kiterjedésű, relatíve kis légvezeték-kapacitással teljesíthető, addig a fölfogásnál lehetőleg nagy területi kiterjedéssel biró nagy antennakapacitás kívánatos, míg viszont az antennák nagyobb vertikális kiterjedése atmoszférikus és egyéb zavarok elkerülése céljából a fölfogásnál káros. A jelen találmány a most említett okokból a fölfogáshoz ós az átküldéshez különbözően alakított antennákat használ. Ajánlottak már más oldalról olyan elrendezéseket, melyek az átküldéshez és a fölfogáshoz különbözően alakított antennákat használnak. Ez elrendezéseknél azonban az antennáknak olyan alakjuk volt, mely újabb gyakorlati nehézségekre vezetett, nevezetesen : úgy az átküldésnél, mint a fölfogásnál kölcsönös zavarok keletkeznek. E zavarokat csak a két antenna térbeli, még pedig kilométerekre menő távolságra való elkülönítésével lehetett megszüntetni, amiből természetesen az üzemre újabb praktikus nehézségek származtak. A jelen találmány szerint e hátrányokat azáltal szüntetjük meg, hogy az átküldéshez és a fölfogáshoz olyan egymástól eltérő antennákat használunk, melyek közül az egyik, nevezetesen az átküldéshez használt antenna normális légvezeték gyanánt van kiképezve, míg a másik főleg a fölfogáshoz használt antenna földantenna, azaz olyan vezetékalakzat gyanánt van alkotva, mely a földfölület közvetlen közelében lényegileg vízszintesen nyúlik el. Az átküldésre és a fölfogásra szolgáló antennák ezen alakítása mellett lehetségessé válik, hogy azokat közvetlenül egymás mellett rendezzük el anélkül, hogy bárminő visszahatás léphetne föl. A két antenna közvetlenül egymás mellett való elrendezése egyszersmind azon előnnyel is jár, hogy az