58153. lajstromszámú szabadalom • Betétszita síksziták főszitakeretei számára

Megjelent 1912. évi december hó 11-én. —— MAGY. jg*^ KIR. SZABADALMI jBff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 5815B. szám. X/i. OSZTÁLY. Betétszita síksziták fó'-szitakeretei számára. PETER JAKAB MÉRNÖK BUDAPESTÉN. A bejelentés napja 1912 április hó 10-ike. Az egy-egy gyűjtőfenék, szita és kefélőszerkezet fölvételére szolgáló főszitakeretek számára eddig javaslatba hozott betétsziták azzal a hátránnyal birnak, hogy azoknak kerete, az úgynevezett betétkeret, nem elég erős ahhoz, hogy a saitaszövetet tartósan megfeszítve tartsa; ezek a betétkeretek ugyanis a főszitakereteknek lécein belül fekszenek és így azokat csak vékony lécekből lehet készíteni, mivel azok különben a főszitakeretnek belső szabad terét túlságosan csökkentenék. Ezenkívül az ily betétsziták a főszitakerettel való illeszkedési hézagokban nem létesítenek kielégítő tömítést. A jelen szabadalom tárgya már most oly betétszita, mely ezen hátrányt megszünteti és azonkívül még azzal az előnnyel jár, hogy annak alkalmazásánál a gyűjtőfeneket igen könnyen lehet akként megerősíteni, hogy az az egész szitafölület mentén a betétszita szitaszövetével " pontosan párhuzamos legyen, miáltal a kefélőszerkezetnek szabályos és könnyű működése biztosíttatik. Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a betétkeretnek lécei a gyűjtőfenékig nyúlnak le és ugyanoly vastagsággal birnak, mint a főszitakeretnek lécei, amikor is a betétkeretnek hosszlécei a főszitakeretnek hosszléceivel ugyanazon függélyes síkban fekszenek úgy, hogy a főszitakeretnek belső tere a harántirányban teljesen szabadon marad. A mellékelt rajzban a szabadalom tárgya egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. és 2. ábrák a betétszitának Jll. a főszitakeretnek oldalnézetei, A 3. és 4. ábrák a főszitakeretnek ill. a betétszitának függélyes hosszmetszetei. Az 5., 6. és 7. ábrák függélyes hosszmetszetben, ill. fölülnézetben és függélyes harántmetszetben a főszitakeretet és az ebbe behelyezett betétszitát tüntetik föl. Az (s) betétsziták (1. ábra), melyek a föltüntetett foganatosítási alaknál páronkin t helyeztetnek egy-egy-(r) főszitakeretbe (2. ábra) és egy-egy külön kefélőszerkezet segélyével tartatnak tisztán, oly külső keretrészekkel birnak, melyeknek (b, bl) lécei (6. ábra) az (m) gyűjtőfenékig (7. ábra) nyúlnak le és ugyanoly vastagsággal bírnak, mint a főszitakeretnek (c) lécei. A betétkereteknek (b) hosszlécei annyira vannak kifelé tolva, hogy azok a főszitakeretnek (c) hosszléceivel ugyanazon függélyes síkba esnek és így az utóbbiakra