58141. lajstromszámú szabadalom • Nadrágkorc

alatt a nadrág fölső részének anyagához van hozzávarrva úgy, hogy a korénak ezen <3a) varrat körül való lehajtása vagy ki•egyenesítése által a nadrág fölső szélének magassági helyzete változtatható, vagyis a nadrág hossza csökkenthető vagy növelhető. A (3) merevítősáv külső fölületén az alkalmas anyagból való (4) bélésszalag van elrendezve, amely kb. egy cm.-nyire a (2) rész hajlítási vonaltól a nadrág felsőrészhez hozzá van varrva. Azonfelül a (3) és (4) szalagokkal együtt még az (5) bélésszegély is hozzá van varrva a nadrághoz, mely szegély a (2) korc szabad széle alá ér és azt merevíti. A (2) korc szabad széle előnyösen befelé rá van hajlítva a (3) merevítőszalag alsó szélére, míg a (4) szalag szabad széle vissza van hajlítva és hozzá van varrva a (2) rész befelé fordított széléhez, mint az a 3. ábrán tisztán látható. A (2) korc célszerűen, de nem szükségképen több függélyes és egymástól megfelelő távolságban alkalmazott (6) övtartó hurokkal van ellátva, amelyek a (2) rósz külső fölületére varrt (7) szalagokból állanak vagy a (2) korcban alkalmazott (8) rések által képeztetnek. A (3) a varrat a (2) korc két végétől bizonyos távolságban megszűnik, minek következtében a korc a két végén két-két külön álló szárnyra oszlik, úgy azonban, hogy amint azt az 1. ábra mutatja, ezek a'szárnyak egymást födik. A külön álló belső szárny fölső szélével a korc egyik végéhez még pedig a kívül lévő rész végéhez van hozzávarrva, míg a korcnak belül maradó vége a szárnnyal összevarrva nincsen, tehát szabadon marad. A korc két végének össze- Í kapcsolására az egyik végen két (9) és (10) .kapocsfél szolgál, amelyek ezen a korcvégen az egymásra fekvő szárnyak külső és belső részére belül vannak ráerősítve és amelyek két a korc másik végének külső és belső részéhez erősített megfelelő (11), (12) kapocsfelekkel kapcsolódnak. A (9) kapcsfél, amely célszerűen pozitivkapocsalakú, az egyik korcvég külső részének belső fölületére és az előnyösen kapocsszem alakjában kiképezett (10) rész ugyanazon korcvég belső részének belső fölületére van erősítve. Az ezen részekkel együttműködő kapocsolófelek, amelyek a másik korcvégen vannak rögzítve, célszerűen a (l-l) kapocsszemből és a (12) pozitivkapocsból állnak, amelyek közül a (11) kapocsszem a külső korcl rész külső fölületén van rögzítve és a (9) kapoccsal működik együtt, míg a (12) kapocs a belső rész belső fölületén van megerősítve és a (10) kapocsszembe kapaszkodik. A belső szárny fölső vége az ellenkező korc végszárnyai közzé illik. Ha a korc végek a leírt kapcsolórészek segélyével egymással összekapcsoltattak, akkor a nadrágszárnyak egymást befödik és egy tetszetős kapcsolás jön létre anélkül, hogy ezen helyen fölösleges anyagvastagítás állna elő. A nadrág fölső szélén a (2) korc (3a) hajlásvonala fölött a szokásos elrendezésben (13) gombok vannak megerősítve, amelyek a nadrágtartó fölerősítésére szolgálnak (1. ábra). Ha a nadrágot nadrágtartó nélkül akarjuk használni (2. és 3. ábra), akkor a (2) korcot kifelé fordítjuk akképen, hogy azt a (3) a varrat mentén behajlítjuk, miáltal a (2) korc egy része a nadrág fölső széle fölé kerül, másik része pedig lefelé fordul úgy, hogy egy tetszetős korcot képez, amely övnek használatát is megengedi. Megjegyzendő, hogy a (2) korcnak nadrágtartó nélkül és övvel vagy övnélküli használata esetén való leforgatása által a nadrág megrövidül és ugyanekkor a szövetanyag a. korc alatt is megvastagodik, ami a nadrágnak a csípőn való ráncnélküli rögzíthetését teszi lehetővé. A «magas» nadrág fölső szélének belső átmérője ugyanis valamivel kisebb, mint a nadrág belső átmérője a mellény alsó szélének síkjában, amely ép a cipők fölött van, ennek következtében a (2) korc kifelé való lehajtása esetén a nadrágot a csípőre szorítja és a kellő helyzetben rögzíti. Ezen rögzítési módnak további előnye, hogy az öv használata fölöslegessé van ugyan téve, midamellett, ha kívánatos,