58126. lajstromszámú szabadalom • Vezetékkapcsolás önműködő távbeszélő berendezésekhez
_ 4 — Az önműködő központ berendezései közül első sorban a vezeték-, ezres- és százaskeresőknek nevezett kapcsolók említendők. Ezek a készülékek szerkezete aránylag rendkívül egyszerű, amint azt már említettük. Lényegileg három-három kontaktusnak körben elrendezett kontaktus-sorozataiból állanak, amelyek szigetelőanyagból való lemezbe vannak beillesztve.. Minden kapcsoló ezenkívül három keféből álló kefesorozattal van fölszerelve, amely elektromágneses kapcsolás révén állandóan forgatott tengellyel kapcsolható és ily módon a kapcsoló kontaktusokon át tovább forgatható. A kapcsolóknak nincsen tulajdonképeni nyugalmi helyzete, hanem kefesorozataik az elfoglalt helyzetben mindaddig megmaradnak, míg más kontaktussorozat fölkeresése végett ismét mozgásba nem jönnek. A csoporttá összefoglalt kapcsolók mindig úgy vannak berendezve, hogy kefesorozataik vagy kontaktussorozataik egymáshoz képest különbözőképen fekszenek. Ezáltal elérjük, hogy a kapcsolók egyidejű indításuknál nem egyidejűleg, hanem egymásután állanak be a kereset kontaktussorozatra. A kapcsolók szerkezete természetesen más is lehet, anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege érintetnék. Ezenkívül a keresőkkel együtt alkalmazott és az alábbiakban indítókapcsolóknak nevezett készülékek említendők, amelyek a 2. és 3. ábrában jobb oldalt alul vázlatosan tannak föltüntetve. Ezek a kapcsolók oly tengelyből állanak, amely elektromágneses úton kívánt módon forgatható és erre elektromágneses úton emelhető. A tengelyen egymás fölött és spirálvonalalakúan több — a jelen foganatosítási alaknál tiz — toldat vagy kiugrás van elrendezve, amelyeknek oldalt a tengelyen megerősített kontaktusrúgó sorozatok felelnek meg. A rajzokon világosabb áttekinthetőség végett a kontaktus rúgósorozatok a tulajdonképeni kapcsolótól különválasztva és azonkívül nagyobbítva vannak föltüntetve. Látható, hogy a sorozatok egyikével a tengely forgatása és emelése után a kontaktus rúgósorozat egyike átfektethető. Ha pl. a tengelyt három kapcsoló lépéssel elforgatjuk és azután emeljük, akkor az alulról számított harmadik kontaktus rúgósorozatot átfektetjük, vagyis ezen sorozatnak két rúgóját nyugalmi kontaktusaikról leemeljük és munkakontaktusaikra fektetjük. Ezáltal átkapcsolásokat végezünk, melyek célját alább ismertetjük. Ha a kapcsoló feladatát teljesítette, azt valami módon mindig ismét pyugalmi helyzetébe visszavezetjük. A kapcsolótengely forgatása céljából kapcsolókilinccsel ellátott forgatómágnes van elrendezve, mimellett a tengelyre kapcsolókerék van erősítve. A tengely emelése emelőelektromágnes útján történik, amelynek horgonyát a kapcsolótengely fölső végére erősített vaslemez alkotja. A kapcsoló ezenkívül még oly készülékkel van ellátva, amely megakadályozza, .hogy a kapcsolótengely nyugalmi helyzetében fölemelhető legyen, illetve, amely lehetővé teszi, hogy a kapcsolótengely nyugalmi helyzetének elérésénél mindig alsó szabad helyzetébe juthasson. Ez a készülék a kapcsolótengelyre erősített, szigetelődarabbal ellátott kontaktustárcsából áll, amelyen két az emelő elektromágnes" áramkörében fekvő kontaktusrúgó csúszik. Ha a kapcsolótengely nyugalmi helyzetben van; akkor az egyik kontaktusrúgó a szigetelődarabon nyugszik. A kapcsolótengely minden más helyzetében ellenben az említett kontaktusrúgó az említett szigetelődarabtól el van távolítva. Az .emelőelektromágnes ennek folytán mindig csak akkor gerjeszthető, ha a kapcsolótengely nyugalmi helyzetén kívül fekszik. A kapcsoló szerkezete a találmány lényege szempontjából mellékes és az ismertetett kapcsoló helyett más is használható. A 4. ábrában jobb oldalt föltüntetett vezeték- vagy végválasztó oly választó gyanánt képzelendő, ameljnek kefesorozatát s kapcsolótengely eltolása és ezután követ kező forgatása útján állítjuk a kívánt kon taktusokra. Természetes, hogy itt más is meretes szerkezetű választó is alkalmazható pl. oly választó, amelynek kefesorozatát elő ször nagy lépésekben való forgatás útján i
