58076. lajstromszámú szabadalom • Burgonyahéjazó és zúzómalom

a csigának, homloknézetben nagyobb mé­retben. A malom fölső állványára van egy (22) garat fölerősítve. Ide öntik a megfőzött burgonyát, ahonnan az a (4, 4) hengerek közé esik. E hengerek egymás irányában forognak s kissé összelapítva magukkal viszik a burgonyát a (14) késre, mely azt kettészeli s egyik felét jobbra, a másikat balra, egy a kés folytatását képező (14a, 14a) lemezekre fekteti a beles oldalával. Egyrészt, hogy a burgonya el ne fordul­hasson, másrészt, hogy a levezetés alkal­mával a burgonya belének egy részét a lyukacsos levezetőlemezen át kisajtolhassuk, alkalmazzuk a (12) végnélküli szalagot, mely a két (11 és 11a) hengerekre feszesen van ráhúzva. Ezen szalag fölül a (4, 4) henge­rek közül kijövő félburgonyák vastagságá­nak megfelelő távolságra, van beállítva, alul pedig rövidebb távolságra van beál­lítva úgy, hogy a burgonya levezetésénél folytonosan lehessen annak beléből kisaj­tolnunk mindaddig, míg a burgonya az alsóállványra fölszerelt (5 és 5a) héjjázó hengerek közé kerül. A (14a) lemezen keresztülnyomott bur­gonyabelek az ugyanerre a lemezre alkal­mazott (15) tálcára esnek. Ezen tálca (15a) oldalrésze az (5a) henger homlokán négy, vagy több kiálló (16) csapjával jön érint­kezésbe s ezzel a henger forgása követ­keztében a (15) tálcát le- és fölmozgatja, illetve annak rázását idézi elő, hogy a rá­hullott anyag onnan leszóródjék. Amidőn a burgonya az (5 és 5a) henge­rek közé jut, a beles oldala az (5a), a héj­jas oldala pedig az (5) hengert érinti. Az (5a) henger hornyokkal (lásd fig. 4.) vagy lyukacsokkal (1. fig. 6. és 7.) van ellátva. Az (5) henger ezeken az (5a) hengeren lévő lyukacsokon át, illetve az ezeken lévő hor­nyokba sajtolja a burgonyában még meg­lévő belet olyannyira, hogy a burgonya­héjj bélmentesen jut a hengerek között az ezek alatt elhelyezett kivezetőcsatornába. Az (5 és 5a) hengerek alatt s annak hosszában van a (18 és 19) leszedőlemezek, melyek a henger fölületét érintik, s ezzel a hengerek között lévő illetve ezek közt ki­jövő burgonyahéjjat a hengerekről- leszedik S azokat az erre a célra alkalmazott (20) ki­vezető csatornákba ejtik. A (29) burgonyabél kivájólemez azon éle, mely a hengerrel érintkezik, ugyanoly fo­gakkal bír, mint amilyenek az (5a) henger hornyai s ezen fogak a hornyokból a bur­gonyabelet kivájják, s azt a malom alsó részében lévő ládákba ejtik. A (18, 19 és 29) lemezek két végén a (18a, 19a és 29b) kétkarú emeltyűkre van­nak fölerősítve. Ezen kétkarú emeltyűk a forgópontjuknál fogva vannak a (17, 17) tengelyeken forgathatóan fölfüggesztve s ezen kétkarú emeltyűk másik végét részint súlyok, részint rúgók szorítják, ami által a (18, 19 és 29j lemezek érintkeznek a hen­gerekkel. A (6. és 7. ábra) az (5a) hengert oly kivitelbe mutatják, melynél a burgonyábél nem a hornyokba nyomatik, hanem a hengeren lévő lyukakon át a henger belsejébe jut, ahonnan a (23) csiga által a malom fene­kén elhelyezett ládákba kerül. A gép üzembe helyezése kézi vagy erő­hajtásra a (7a) főtengely közvetítésével történik. Ezen tengely egyik végén vagy szíjkorong, vagy miként a rajz mutatja egy (25) hajtókar van, a másik végére pedig a (7) fogaskerék van ráerősítve. Ezen fogaskerék a malom egyik oldalán a három pár hengerek egyik-egyik hengere tenge­lyére fölerősített (6, 6) fogaskerekeket hozza forgásba oly irányban, hogy azokat a velük párosult hengerek irányában for­gatják. Ezen hengerek tengelyének, másik vé­gére, valamint a vele párosult hengerekre vannak a (8 és 9) fogaskerekek fölerősítve, melyek a hengereket agymás irányába for­gatják. A végnélküli szalag hajtását a fölső hengerek tengelyéről egy-egy (13b) lánc­kerék eszközli. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egy burgonyahéjjazó és zúzómalomra. jellemezve azáltal, hogy egy tömeg meg­főzött burgonyát héjjastól a malom ga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom