58049. lajstromszámú szabadalom • Fonalvédőszerkezet viaszfonallal és kettős tüzelésű öltéssel dolgozó varrógépek számára

2 -zeti elemekkel van ellátva, melyeknek kiképzése nem képezi a találmány tárgyát, minélfogva azok közelebbről nincsenek ismertetve. A munkadarab az (1) tartón van elhelyezve (1. ábra) és munkahelyzetében a (2) nyomószerszám által rögzíttetik. A szokásos szerkezetű tű alkalmas módon a (38) árral működik együtt. Azonkívül a gép egy fogóval vagy forgatható horoggal, fonállehúzó val, hurokfogóval és az öltés képezé-séhez szükséges egyéb szerkezetekkel van ellátva, melyeknek leírása fölösleges. A (164) fonálfölvevő (1. ábra) áll a (165) tengelyhez erősített karból, melynek végén fonalcséve van elrendezve. A (164) fonálfölvevő kart hordó (165) tengelyt az állandóan forgó, a (11) tengelyen elrendezett (166) forgattyú működteti. A (166) forgattyút a fonálfölvevővel a (167) hajtókar köti össze, mely a (169) karmantyúnak (168) karjához van kapcsolva. A (169) karmantyúnak (170) karja a (172) csukló útján a (165) tengely (171) karjával van összekötve. A (164) fonálfölvevő kb. 180°-u lengő mozgást végez. A (165) tengely hajtószerkezete akképpen van kiképezve, hogy a fonálfölvevőn elrendezett fonálcsésze mozgása a fonálfölvevő löketének kezdetén aránylag lassú. Midőn a fonálfölvevő löketének mintegy közepét éri el, akkor a pályájának következő 10—15°-u szöget kitevő részén aránylag gyorsan mozgattatik. A fonálfölvevőnek ezen mozgása azért előnyös, mert a fonál megfeszítésére szolgáló mozgás a tűfonál hurokjának a csévetok fölső részéről való lehúzása közben aránylag lassan megy végbe. A fonálf ölve vőnek mozgása szintén lassú, midőn a fonál a munkadarabbá végleges helyzetébe behúzatik. Ha a gépet nagy sebességgel működtetjük, a fonálfölvevőnek karja könnyen végezhet túlságosan nagy löketet. A (184) kar löketének túlhaladása azt eredményezné, hogy a kar fölvevő mozgása közben, különböző hosszaságú fonalakat fejtene le. Ennek megakadályozására a (164) kar akként van elrendezve, hogy az az általa kihúzott hurokhoz képest elfoglalt középhelyzetén túlmozgattatik. A fonálfölvevőnek középhelyzete azr melyet a fonálhurok lehető legnagyobb megnyúlása alkalmával elfoglal. Következésképpen a fonálnak legnagyobb hossza, melyre a fonálfölvevő hatni képes, már le van húzva, mielőtt a fonálfölvevő a középhelyzetben tovamozgott úgy, hogy a fonálfölvevő löketének esetleges túllépésénél a fonálfölvevő által kihúzott fonál hossza minden körülmények között és tekintet nélkül a gép bárminő sebességi fokára egyenletes. A fonálfölvevőnek mozgása bizonyos időbeli viszonyban áll a forgatható horoghoz, mely a fonálhurkot a csévetok fölé viszi. A tű és az ár a fonálfölvevő és a forgatható hurok mozgásához képest szintén időbeli függőségben mozognak. A (173) segéd-fonálfölvevő (2. ábra) áll a (174) karnak külső végén elrendezett fonálcsévéből. A (174) kar forgathatóan van elrendezve és a (175) spirális rúgó behatása alatt áll, melynek szabad vége a fonálcsévét tartó csaphoz támaszkodik és a (173) csévét megemelni törekszik. A (174) kar hátsó oldalán nyúlványok vannak kiképezve melyek a karnak mozgását mindkét irányban ismert módon határolják. A tűfonál a (173) segédfonálfölvevő fölött, majd a fonálfölvevő csévéje alatt és innen a hurokfogón át a munkadarabhoz fölfelé vezettetik. A segédfonálfölvevő a fonálfölvevővel akként működik együtt, hogy a két fonálfölvevő fölött elvezetett fonál állandóan megfeszítve' van. Oly gépeknél, melyekben a fonálfölvevőt görbületi korongok működtetik, a fonálfölvevő az előre irányított vagyis fonálszállító mozgás közben akként működtethető, hogy az a szükséges hosszaságú fonalat szállítja a fonálkarhoz, a hurokfogóhoz, a tűhöz, a szétterpesztő ujjhoz és a kampóhoz. Esetleges laza fonalat az ismert gépeknél rúgó behatása alatt álló segédfonálfölvevő szüntet be. Ha azonban a fonálfölvevőt forgattyú hajtja, akkor a fonálfölvevő mozgatásának időleges szabályozását nem lehet úgy megválasztani, hogy a laza fonál beszüntetésére a szokásos szerkezetű, rúgóhatás alatt álló segédfonálfölvevő al-