58034. lajstromszámú szabadalom • Önműködő berendezés kúpos munkadarabok csúcsainak mérésére

Egy (a) munkadarabot csúcsával a mérőhenger felé fordítva, a (q, ql) tolattyúra helyezünk. Erre az (f3) hornyolt korong a (g) szánt (4. ábra) jobbra mozgatja. A rugalmas (i) villa (il) végei eközben megragadják az (a) munkadarabot és azt a (c) mérőhengerbe viszik. A (c) mérőhenger és (c) kölyü méreteit úgy szabjuk meg, hogy valamely kelleténél hosszabb (a3) csúcsa (1. ábra) munkadarab csúcsa az (e) kölyübe ütközik (5. ábra), mielőtt még kúpalakú köpenye a mérőhengerrel érintkezésbe jutna. Ha a csúcs oly hpsszú, hogy az az (el) karimájával a (b2) állítócsavarra támaszkodó (e) kölyüt előbb éri, mintsem a (g) szánnak a 4. ábra szerint jobbra tartó mozgása befejeződött volna, akkor a (h, h2) rúd a (g) szánban megáll, s a (hl) rúgó összenyomódik. Minthogy ekkor a mérőhenger nem jut mozgásba, a (dl, d2) kétkarú emelő is nyugalomban marad és a (k3) szánnak a (kl) excenter révén előzetesen a 3. ábra szerint jobbra mozgatott (m) agya az (m2) ütközőnél akad belé. Ennélfogva a (k2) emelő és (o, ol, o2) rudazat közvetítésével mozgatott (o3) csatorna a 8. ábrán föltüntetett helyzetében áll meg. Erre következőleg, amidőn az (f3) hornyolt korong a (g) szánt visszafelé (a 4. ábra szerint balra) mozgatja, az (i) villa az (a) munkadarabot a mérőhengerből ismét kihúzza, az (i2) borda pedig a villáról lefejti. Eközben a (q, ql) szánt (B. •és 8. ábra) a rajzban föl nem tüntetett mozgatószerkezete visszahúzza, mire a munkadarab a (b4) állványlemez (r) nyílásán át leesik és a (pl) csatornába irányítódik. Ha ellenben a munkadarab normális hoszszúságú [(al) az 1. ábrán], akk )r a részek a 6. és 9. ábrán látható módon állnak be. A munkadarab, mielőtt még csúcsa az (e) kölyühöz érne, beleütközik a mérőhengerbe és azt (bl) vezetékéből bizonyos darabbal kitolja. Ekkor a (dl, d2) kétkarú emelő úgy lendül ki, hogy az (m2) ütköző pályájából az (ml) ütköző pályájába jut. Ennek következtében a • (k3) tolattyú addig mozog el, hogy az (o3) csatornát a (k2, o, ol, o2) •eraelőrudazat segítségével a 9, ábrán jelzett középállásába állítja be. A (q) szán erre következő visszamozgásakor az (r) nyíláson leeső munkadarab most a középső (p) csatornába esik. Ha a munkadarab kelleténél rövidebb [(a2) az 1. ábrán], akkor a (c) mérőhengert vezetékéből még jobban kitolja (7. ábra). Ennek következtében a (dl, d2) kétkarú emelő kilendül az (ml) ütköző pályájából, mire a (k3) tolattyú a mozgó (o3) csatornát a (k2, o, ol, o2) rudazat közvetítésével; a 10. ábrán föltüntetett helyzetébe hozza. Következőleg a (r) hasadékon leeső munkadarab a (p2) csatornába jut (10. ábra). Mint kifejtettük az (i2) horda a rúgós (i) tartó visszafelé mozgásakor biztosítja a munkadarab lefejtését a tartóról. Megeshetnék azonban az is, hogy valamely munkadarab a mérőhengerben reked benn. Hogy tehát a munkadarabot minden mérés után biztosan kihozzuk a mérőhengerből, az (e) kölyü minden egye^ mérés befejeztével mozgást végez a 4. ábra szerint bal irányban, amennyiben az (f3) hornyolt korong az (fl) rudat az (f2) kétkarú emelő közvetítésével balfelé húzza úgy, hogy az (f) rúd (f4) csavarháza az (f) emelőt kilendíti. A mérőhengerbe behatoló (e) kölyü tehát az esetben benrekedt munkadarabot biztosan kitolja. Hogy az (f4, f5) csavarházakat ne kelljen pontosan beállítani, az (f) emelőt rúgók közé is forgathatjuk, vagy pedig egyik oldalon, pl. (f4)-nél rúgót alkalmazhatunk az (fl) rúdra úgy, hogy a részek engedékeny kapcsolatban lesznek. A berendezésnek a 11. ábrában föltüntetett másik kiviteli alakjánál a (c) mérőhenger el nem toJhatóan van a (bl) állványrészbe ágyazva, s az (e) kölyü hat a (dl, d2) emelőre. Itt tehát a munkadarab hoszszabb vagy rövidebb csúcsa az (e) kölyüt vagy egyáltalán nem (ha a csúcs kelleténél rövidebb), vagy megfelelőleg többé vagy kevésbbé (ha a csúcs kelleténél hoszszabb vagy normális) tolja ki a mérőhengerből. A kétkarú emelőre ható (d) rúgónak természetesen éppen úgy, mint az 1—3. ábrán, gyengébbnek kell lennie, mint a (g) szánban elrendezett, az (a) munkadarabra