58032. lajstromszámú szabadalom • Önműködő osztályozó mérleg
elhelyezve, mely az (1) mellső a (2) hátsó hosszfalakkal, a liarántirányú (3) oldalfalakkal, (4) fenékkel és a (4a) födéllel bű\ A szekrényben elhelyezett tulajdonképeni mérlegszerkezet az (5) mérlegemeltyűből, az utóbbinak visszamozgatására és arretálására szolgáló (6) emeltyűből és a nyeregsúlyokból áll. Az (5) mérlegemeltyű célszerűen két, harántrészekkel merevített acéllemezből van alkotva (2. ábra) és forgó (7) acélélével a (8) élágyazatban jár. Ez utóbbi célszerűen az 1. ábrán látható alakban van kiképezve, hogy a mérleg emeltyű jobbirányú eltolódása meggátoltassék. Az (5) mérlegemeltyű bal végén a hasonló (9) szabályozó él van alkalmazva, mely a mérlegemeltyű fölszorításakor a (10) szabályozó élágyazattal kapcsolódik és ezáltal egyrészt a fölfelé mozgást határolja, másrészt az (5) mérlegemeltyűt a következő mérlegelés kezdete előtt ismét pontosan visszaállítja a (8) ágyazatba, ha a (7) forgóéi a kilengés alkalmával esetleg eltolódott volna. Az (5) mérlegemeltyű jobb végén a (11) súlycsészét hordja, mely a mérlegnek mérlegelendő tárgyak szabványos súlyának megfelelő beállítására szolgáló súlyokat veszi föl. A (11) csésze és a (7)]forgóél közötti rövidebb mérlegkaron a kis ékalakú (12) horonyok vannak kiképezve, melyek a (13) nyeregsúlyok fölvételére szolgálnak. A (7) forgóéi fölött célszerűen a kis függélyes (14) csavarorsó van elrendezve, melyen a (15) súlyt állíthatjuk be oly célból, hogy az (5) mérlegemeltyű súlypontját a forgóélek csúcsrészébe vigyük, amikor is a mérleg lehetőleg közömbös egyensúlyban van. Az (5) mérlegmeltyű bal végét a (16) tengely járja át, mely a mérlegetendő tárgyat fölvevő (17) csészét, illetve annak (18) ingarúdját a mérlegemeltyűvel forgathatóan köti össze. A (17) fölvevő csésze, mely a jelen esetben lapos teknő alakjában van kiképezve, a (19) csap révén maga is forgathatóan van összekötve a (18) ingával. A fölvevő csésze a balra és hátrafelé nyúló (20) nyelvvel van ellátva; ha erre fölülről nyomást gyakorolunk, akkor a fölvevő csésze balirányban fölbillen, míg ha a nyelvet szabadon bocsátjuk, a fölvevő csésze önsúlya folytán ismét önműködően visszacsappan normális helyzetébe. A (18) ingának hosszabb szára a (21) ingafejet hordja. Az ingafej aránylag csekély súllyal bírhat, minthogy az ingának a (17) csészét hordó rövidebb karja és alsó hossszabb karja közötti hosszviszony célszerűen akként van megszabva, hogy az inga mindig beállhat közelítőleg függélyes helyzetbe. Ezen inga elrendezés egyrészt lehetővé teszi az alább ismertetendő kiválasztást, másrészt függetleníti a mérleget a fölvett tárgy különböző helyzeteitől, anélkül, hogy a szokásos függő mérlegcsészéket kellene alkalmazni. A (6) visszamozgató emeltyű, mely a szekrényben ágyazott (22) forgási tengelylyel bír, hosszabb karjának végén vályú alakú támasztó mélyedéssel van ellátva, míg rövidebb karjára a (23) csavarrúgó hat, mely azt a (4) szekrényfenék felé húzni iparkodik. A (21) ingafej, a (16) tengely középpontja, a (7) forgóéi csúcsa és a (22) tengely középpontja parallelogramot alkotnak, minek következtében az ingafej csúcsa és a (6) emeltyű mélyedése egy és ugyanazon köríven mozognak. A (13) nyeregsúlyok a szekrényen alkalmazott (24) kereten (4. ábra) elrendezett (25) és (26) padokon, ékalakú hornyokban nyugszanak. Ha az (5) mérlegemeltyű az 1. ábrán látható (5') helyzetbe billen, akkor az leemeli az alsó (13) nyeregsúlyt, mielőtt még tovább térhetne ki. Ha azután a mérlegemeltyű esetleg az (5") helyzeten is túlmozog, akkor a következő (13) nyeregsúlyt is leemeli. A mérlegemeltyű, az eredeti helyzetbe való visszatérése alkalmával a (13) nyeregsúlyokat ismét visszahelyezi a (26), illetve (25) padokra. A nyeregsúlyok akként vannak megválasztva, a mérlegelendő tárgyak közül mindazok, melyeknek hatása alatt a mérlegemeltyű az alsó nyeregsúlyt leemelni nem képes, túlkönnyűek,
