58024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragasztóanyag előállítására

Megjelent 1912. évj november hó 30-án. MAGY. <rsr», KIR. SZABADALMI gSligf HIVATAL SZABADALMILEIRAS 58024. szám. XI/d. OSZTÁLYEljárás ragasztóanyag előállítására. PERKINS GLUE GOMPANY CÉG LANDSDALEBEN. A bejelentés napja 1911 november hó 20-ika. Találmányunk tárgya eljárás ragasztóanyag előállítására szénhydrátokból, vagy ezekkel egyenlő értékű oly anyagokból, melyek keményítő cellulózát tartalmaznak. Az ezen új eljárás szerint előállított, ragasztóanyag (enyv) azáltal tűnik ki, hogy nagyon szívós és a legjobb minőségű állati enyv tulajdonságait mutatja. Azonkívül könnyen fölmázolható, az időjárásnak jól ellenáll és hőmérsékletváltozásoknál meg nem változik. A kassava növényből leválasztott szénhydrát különösen alkalmas ragasztó anyag előállítására. A szénhydrátot először oly reagens hatásának tesszük ki, mely vízelnyelő tulajdonságát csökkenti. Az így kezelt szénhydráthoz azután súly tekintetében egyenlő mennyiségű vizet adunk, mellyel azt fölkeverjük, mire 54-5° C. hőmérsékletre hevítjük, melynél a keményítő megbomlik. Ezután a keveréket a szénhydrát súlyának 2—3%-át kitevő kénsavval keverjük. A kénsavat esetleg hozzákeverése előtt föl is hígíthatjuk. A keverést a sav hozzákeverése után négy-öt óráig folytatjuk. A Bavat kevés marónátron vagy más hasonló alkáli hozzáadásával közömbösíthetjük. A sav hozzáadása ugyanis egyedül arra szolgál, hogy a szénhydrogén vízelnyelő képességét csökkentse. A sav látszólag bontó hatást gyakorol, amennyiben a szénhydrát molekuláris szerkezetét megváltoztatja, anélkül, hogy azt vízben oldhatóvá tenné. Igen gondosan kell azonban arra ügyelni, hogy a keverékhez túlságos sok savat ne adjunk, nehogy a szénhydrát keményítője föloldódjék és a keményítődextrinné alakuljon át ami az esetben is bekövetkezhetik, ha a keveréket túlságosan fölhevítjük. Az eljárás ezen első fázisában előállított és szárított terméket körülbelül három súlyrész, vagy kevesebb vízzel keverjük. Ha a keverék hideg, akkor a száraztermék 6—10 súlyrészét kitevő marónátront vagy marókálit adunk hozzá. Az alkáli valószínűleg kémiai hatást gyakorol és egy vagy több keményítő-molekulával és a vízzel vegyül, minek következtében kocsonyaszerű anyag keletkezik. Az alkálit legelőnyösebben 33—50%-°8

oldat alakjában alkalmazzuk. A keményítőcellulóza legerélyesebb oldószerei tudvalevőleg a nátrium-és a káliumhydrát. A művelet foganatosítására példaképen a következő szolgál: Az eljárás első fázisa által nyert és