58011. lajstromszámú szabadalom • Cseppfolyós tüzelőanyaggal táplált invertégős gőzizzólámpa
_ 4: -A működésében itt ismertetett emeltyűsszerkezetnek az a nagy gyakorlati előnye van, hogy az (5) csőnek aránylag kis mértékű kiterjedése mellett is tökéletes szelepnyitást biztosítunk, minthogy a (26) emelőkarnál az (5) cső ütközési pontjának az emeltyű forgáspontjától való távolságát a (29) állítócsavar támaszkodási pontjának ugyanazon forgáspontból való távolságához viszonyítva a szükséghez mérten állapíthatjuk meg, azaz az (5) csőnek kis kiterjedésével is kellő szelepemelést érhetünk el és ennélfogva nem következhetik be az az eset, hogy a szelep kis mértékű nyitása folytán a tüzelőanyag ne juthasson akadálytalanul az elgázosítóhoz. Miután a (32) szelepet az előmelegítés ideje alatt fönt ismertetett módon önműködőlég nyitottuk, a (33) tartányban lévő petróleum vagy más tüzelőanyag (34) lefolyatócsövön keresztül (44) elgázosítóba ömlik, mely időközben már annyira fölhevíttetett, hogy az oda ömlő petróleum vagy efféle elgőzösíttetik és az «U»-alakú (45) csövön, továbbá a (24) csőtokban lévő (25) szűrőn keresztül (23) fúvókához jut és ebből kilöveltetik. A magasan fekvő (33) tartányban lévő tüzelőanyag nyomása következtében (23) fuvókából kilépő gőzök (17) keverőcsőbe áramolnak, miközben a (20) huzamcső vízszintes (21) csődarabján keresztül a (7) cső (12) köpenyrész közötti térből levegőt szívnak be, mellyel bensőleg keveredve a keverőcső alsó végét alkotó égőfejen át a (18) izzóharisnyába jutnak és itt a (49) csövecskéből kilövelt lángnyelv által meggyújtatnak. Az izzóharisnya ekkor izzásba jön és a benne elégő gőzök annyi meleget termelnek, amennyi a (44) gázosító kifogástalan működtetéséhez szükséges. Az égéstermékek (8) süveg alól (20) huzamcső és (7) cső között fölemelkedve távoznak és a bennük lévő melegmennyiség elegendő ahhoz, hogy a (7) csövet annyira kiterjesztett állapotban tartsák, hogy a (32) szelep a fön iekben ismertetett emelőszerkezet által nyitott helyzetben tartassék. A fúvókából kiáramló gőzöknek levegővel való keverése, illetve a szükséges Bunsen-láng létesítése már ismertetve van, csupán az említendő még meg, hogy a ke-j veréshez szükséges levegő a (7) cső és(12 köpenyrész közötti térbe a köpenyrészben létesített (50) hasítékokon keresztül lép be. A (12) köpenyrész ezen (50) hasítékok he-' lyén (51) védőburok veszi körül, mely arra szolgál, hogy szabadban elhelyezett lámpáknál egyrészt a csapadéknak bejutását megakadályozza, másrészt pedig a (12) köpenyrész és (7) cső közötti teret egyirányú légáramlattól megvédje és így fúvókából kiáramló gőzöknek levegővel való keveredése zavartalanul mehessen végbe. A lámpának föntiekben ismertetett működése, természetesen szükségessé teszi, hogy a (33) tüzelőanyagtartányban elrendezett (38) csőben lévő (39) dugattyút anynyira toljuk le, hogy a (40) csövön keresztül tüzelőanyag juthasson a (32) szelep alá. Ha nem kívánjuk azt, hogy a lámpa egy előre meghatározott ideig égjen, akkor a (39) dugattyút (40) csőnél fogva a (38) cső fenekéig toljuk le úgy, hogy a (40) csőben létesített (41) furat a tüzelőanyag-tartány fenekének síkjába jut és így a (33) tartányból a tüzelőanyag egész mennyisége átömölhet a (32) szelep felé. Ha a lámpát tetszés szerinti időben el akarjuk oltani, akkor a (30) láncot kell meghúznunk, miáltal a (28) szögemeltyűt csapja körül az óramutató járásával megegyező irányban elforgatjuk úgy, hogy a (29) állítócsavart eltávolítjuk a (26) emelőkar végéről és ekkor a (35) csőben elhelyezett (36) spirálrúgó (32) szelepet fészkére szorítja, azaz a tüzelőanyagnak lefolyását meggátolja. Az elgázosítóhoz tehát tüzelőanyag nem jöhet és így a lámpa rövid időn belül kialszik. A lámpa kialvása után (5) cső ismét összehúzódik és így az üzemközben fölemelt (26) emelőkart lehúzza úgy, hogy ezen emelőkarok kiálló szabad villás vége önműködőlég a (29) állítócsavar alá kerül. A (28) szögemeltyű csapja körül ugyanis ismert módon egy spirálrúgó van elrendezve, mely a szögemeltyűt állandóan a rajzban föltüntetett helyzetben iparkodik tartani. #
