58004. lajstromszámú szabadalom • Mutatós mérleg
mos legyen, minek megfelelően akkor, ha a mutató szabadon függne, a mutató forgáscsapját a csúcsával összekötő egyenes függélyes állást foglalna el, annak dacára, hogy a mutatón ellensúly van alkalmazva. Ha a mutató két vége csúcsos, akkor azt például két ujj között tartva (la. ábra) könnyen ellenőrizhető, vájjon annak súlypontja ezen vonalba esik-e? Ezsn művelet gyártási szempontból fontos, mert így a mutatók gyártása a mérlegektől függetlenül ellenőrizhető. E célból a (15) ellensúly üregesen készül és egy-két apró lyukkal van ellátva, melyen át a hiányzó ellensúly például ólomdarabkák hozzáadásával egyszerűen pótolható, illetve a fölösleges súly megfelelő súlyú ólomdarabka kivételével eltávolítható. A mutatón a csúcsok helyett fülecsek is alkalmazhatók (lb. ábra) úgy, hogy az ellenőrzés céljából ezekre függeszthető. A (12) excenter és a (15) ellensúly azért van 'a mutató forgáscsapja alatt alkalmazva, hogy eme két rész együttes súlypontja a mutató fölfüggesztésipontja alatt legyen. Ezeknek a részeknek súlya veszi föl annak; az ellenállásnak legnagyobb részét, melyet a mutató a mérleggerenda mozgása ellen kifejt, minek következtében az (1, 16, 17, 18) részek súlyát annyira kisebbíthetjük, hogy a rendszer holt súlya minimális l'egyen. Ennek további következménye az, hogy a mutató forgáscsapjának súrlódása is minimális fog lenni. Minthogy pedig valamely mérleg érzékenysége a súrlódástól függ, világos, hogy a leírt berendezés a mérleg érzékenységét lényegesen fokozza. A (15) ellensúly a (16, 17, 18) eltolódó súllyal is kombinálható, mi. különösen előnyös akkor, mikor a (17) eltolódó súly az A—A vonallal párhuzamos vonalon van vezetve. Az egész (1, 12, 15, 16, 17, 18) mutatóberendezés akként van kiegyensúlyozva, hogy ha valamely mérlegtipus részére készített bármelyik mutatóberendezést bármelyik, az illető típushoz tartotó mérlegbe beakasztjuk, a mérleg teljesen kifogástalanul fog működni. Eme mutatóberendezést azért lehet a mérlegből kiszerelt állapotában minden nehézség nélkül a helyes beállítás tekintetében ellenőrizni, mert az együttműködő részek súlypontjai közös, a forgástengelyen átmenő egyenesbe esnek. Ez az ellenőrizhetőség biztosítéka annak, hogy a mérleg mindig helyesen mutat, mi más oly mérlegeknél, melyeknél a mutató 'a mérleggel mereven van kapcsolva, lehetetlen, mert a mutató ellenőrzése mindig csak relatíve, vagyis a mérleg ellenőrzésével1 együtt történhetik. Az ellensúlyt az 1. ábrán látható elrendezéstől eltérően, a 7. ábra szerint (15a) fogasívvel szerelhetjük föl, mely az (1) mutató (15c) fogaskerekébe fogódzik. Ez az (I) mutató mutatja a (7) számlapon rendes viszonyok közötti a mérlegelés eredményét, ha azonban a mérlegelés eredménye a (7) számlapon, le nem olvasható már, az itt leolvashatónál nagyobb súlyt az (la) mutató jelzi a (7a) számlapon. Hogy az új mutatós mérleget oly esetekben is alkalmazhassuk, melyben a lemérendő anyag súlya nagyobb, mint az a súly, melyet a számlapon le lehet olvasni, az 1., 9., 22. és 23. ábrán oly (20, 22, 23, 24, 25, 26, 27) tartóberendezés látható fölrakható (19) súlyok részére, mely súlyok akként 'akaszthatók föl hajlékony szalag, lánc vagy hosszú láncszemalakú füleccsel biró rúd segélyével, hogy a (19) súlyok fölrakásánál a mérleg szerkezeti részeit, első sorban pedig a kényes (9) hajlékony szalagot károsan befolyásoló lökések föl ne léphessenek. Hogy a találmány eme részét világosan ismertethessük1 , azt laz 1. ábrán látható foganatosítási alak alapulvételével fogjuk leírni, mimellett megjegyzendő, hogy a 22. ábrán látható foganatosítási alak ettől csakis annyiban tér el, amennyiben azt a mérleg szerkezete szükségessé teszi. Mint azt már előbb említettük, az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál a (8) mérleggeirenda a (13) ágyazóbakba van ágyazva és a (9) szalag (óra, rúgó, lánc
