57982. lajstromszámú szabadalom • Önműködően meggyúladó gyertyalakú ívlámpa

— 2 — massza közepében, amidőn nem vezet jól "világító ívek képezésére, vagy pedig a gyújtás -egyáltalán kimarad. Bejelentőnek már most sikerült e mellékjelenségek okát megtalálni és azokat a célnak megfelelő elrendezés által kiküszöbölni. Számos kísérlet és rendszeres vizsgálat azon tény fölismerésére vezetett, hogy a föntleírt zavarok csak akkor kezdenek föllépni, ha a szigetelő közbenső réteg az elektródák között túlságosan magas hőmérsékletet vesz föl, ami rövid idővel a híd kiképzése után következik be. A fényív közelsége, tehát azon hőmérséklet következtében, amelynek a közbenső réteg fölső végén ki van téve, különösen pedig azon hőmérsékletemelkedés következtében, mely a középső rétegre a híd képződése után azonnal behat, amennyiben a hídon az áram szintén áthalad és a híd a Joule-féle meleg által hevíttetik, a közbenső réteg azt létesíti, hogy anyagának még mélyebben fekvő rétegeiben is hidak képződnek, 'melyek szintén Joule-féle meleget vesznek föl és a közbenső réteg újbóli hőmérsékletemelkedését okozzák, míg a közbenső réteg oly terjedelmet vett föl, hogy a fényív előszeretettel a közbenső réteghez csatlakozik. A fényív nagyobb közelsége a hőmérsékletet még jobban fokozza és így tovább, míg az elektrolytikus vagy a fémes vezetőképesség is (a hidak növelése által) annyira emelkedik, hogy a leírt zavarok föllépésére ad okot. Az olvadó középrétegben azután a kezdettől fogva lerakódott, vagy a fényív redukáló hatása által lerakódó fémrészecskék is elválnak nagyobb fajsúlyuk következtében a megolvadt anyagtól, ami azt vonja maga után, hogy a gyújtás mélyebb helyeken lép föl vagy teljesen ki is marad. A Joule-féle meleg által való növelt hevítés és az ennek következtében okozott fényívhúzódás azt is okozza, hogy az egyébként a közbenső rétegek képezésére alkalmas összes anyagok, sőt a nehezen olvadó anyagok is, mint a MgO gyorsan leégnek, míg máskülönben aránylag könnyen olvadó anyagok, mint pl. szilikátok stb. szolgálhatnak a gyertyákban szigetelőréteg gyanánt. E hátrányok okának fölismerése azon tényre vezetett, hogy a hátrányok kiküszöbölhetők, ha oly eszközt találunk, mely a hidakat képező közbenső réteg túlságos hevítését megakadályozza. E cél elérésére már most abban találtunk egyetemleges eszközt, hogy a gyertyákat a találmány értelmében oly módon szerkesztjük, miszerint csak kis keresztmetszetű vezető hidak képződhetnek, melyek keresztmetszetüket a fönt leírt módon nem növelik. Ezt a célt a hidakat képező réteg elrendezésének, (a fényív távoltartása, a közbenső réteg hűtése, stb.), vagy összetételének (az alábbi 1. és 3. példában megnevezett, csak 200 C°-on túl való hevítésnél vezetővé való anyagok alkalmazása mellett való) megválasztása által értük el, amint ezt még az alábbi példák magyarázzák. 1. példa. Az áram bekapcsolásánál képződő és azonnal egy hidat újra képező fényívet kényszerítjük, miszerint e hidtól állandóan oly távol maradjon, hogy a híd ne vehessen föl túl nagy hőmérsékletet és így keresztmetszetét nem növelheti túlságosan. Ez azáltal sikerül pl., hogy a bekapcsolásnál közvetlenül (b) fölött (1. ábra) képződő fényívet pl. fúvómágnes által (mely egyszer és mindenkorra a foglalat talpában lehet elrendezve) vagy légáram által (mely pl. a (b) test furata által vezettetik és a fényív hőhatása által önműködően könnyen képezhető) az elektródák csúcsain fogvatartjuk. Vagy pedig az (a) elektródák között lévő hézagnak csak egy részét, természetesen azt a részét töltjük ki a hidat képező (b) réteggel (2. ábra), amelyik rész az árambevezető helyekhez legközelebb fekszik. Függélyes elrendezés mellett az ív önmagától a csúcsokra emelkedik, míg más esetekben a közvetlenül (b) fölött képződő ívet a föntemlített módon a csúcsokra fújjuk. Az ív tovafutásának megkönnyítésére ajánlatos az (a) elektródáknak egymás felé fordított oldalait kissé lelapítani. E kiviteli