57975. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés csöveknek fémtömbből hidraulikus úton való sajtolására

69) vezetékkel azonban a (107) vezeték útján is össze lehet kötni, ebbe azonban (108) záróelemet kell bekapcsolni, úgy hogy ezen záróelem nyitott helyzeténél lyukasztás és sajtolás közben a (48) nyomókamrák a (107) és (69) vezetékek és az (a) szelep útján a (70) vízelvezető csatornával jutnak összeköttetésbe, visszahúzás közben pedig a (b) szelep és ugyanazon vezetékek útján a (48) kamrákat nyomóvízzel tápláljuk, úgy hogy száltal a tartálynak eredeti helyzetébe való visszavezetését eszközöljük.^ A tartályt azonban baloldali helyzetében csak mechanikai úton azáltal téríthetjük vissza, hogy a (49) plungereket pl. rudak vagy orsók által helyettesítjük és az (50, 52) rudazat által a (33) keresztfejjel kötjük össze. A visszahúzás megkönnyítése céljából a (88) vezetékbe is beiktathatunk vezérművet, hogy visszahúzás közben a (87) kamrából vizet bocsáthassunk ki. Ha a sajtót valamely úton meg akarjuk állítani, a (68) emelőt a (II) helyzetbe fektetjük, úgy hogy ennek fotytán a (b) szelep jzáródik é3 a (24) visszahúzó hengerbe nyomóvíz nem juthat. A csőképzés sajtolás közben tudvalévően úgy történik, hogy a tövis átmérője kisebb, mint a matrica nyílásáé vagy hogy a tövisnek csúcsa van és részben a matrica nyílásába benyúlik, úgy hogy gyűrűs tér keletkezik, melyen a kisajtolt anyagnak át kell hatolnia. Ezáltal természetesen a tövisnek a matrica nyílásába benyúló vége gyorsan kopik. Hogy a folyós anyaggal a tövisnek ismét újabb pontjait lehessen érintkezésbe hozni, a (41) ütközőket annyira lehet balra helyezni, hogy lyukasztás után a tövis akár a folyós anyag által elmozgatva vagy a (22) sajtclóhengerben a sajtolási nyomásnak megfelelően kényszermozgásúan előrehaladjon. Ezen célból az utóbbi esetben a (89) záró elemnek nyitva kell lennie. Ennek folylán a sajtolás közben a sajtoló hengerben működő nyomóvíz a (64,65) teleszkópcsövek útján a sajtolódugattyú(40) nyomókamrájába is bejut és a (39) tövisdugattyút, ezáltal pedig magát a tövist előre tolja. A tövis megvédés e túlságos kopás és fölhevülés ellen: A tövist a 14. ábra szerint köpenyfölületén grafitból vagy más anyagból álló (109) réteggel vonhatjuk be, mely egyrészt kenő hatást, másrészt szigetelő hatást fejt ki. Ily anyagból esetleg vékonyfalú csövet is készíthetünk és minden alkalommal egy ily csövet a tövisre búzhatunk. Emellett természetesen föltétel az, hogy a tövis mellső vége (110) süveggel van ellátva, amint 11,, 14., 15., 17., 18. és 19. ábrán látható. Ezen süveg következtében a fémtömbbe sajtolt lyuk kevéssel nagyobb úgy, hogy a tövis az anyagba szabad mozgástérrel haiolhat be és a (109) védő bevonat le nem horzsolódik. Az úgynevezett kompaundcsövek készítésénél esetleg azon anyagot, melyből a cső belső falának készülnie kell, cső alakjában a (109) szigetelőcsőhöz hasonló módon a tövisre húzhatjuk; ez azután részben szigetelő hatást fejt ki, egyúttal azonban a tömb anyagával együtt lassanként a matricán át kihatol és ezáltal a csövet képezi. A (110) töviskúpokat azonban a 19. ábra értelmében hegyesre is lehet készíteni, hogy az anyagba könnyebben behatolhasson, a tövist továbbá a 17. ábra szerint szilárd (lll) dudorodással is lehet ellátni úgy, hogy a tömb anyagának a dudorodás fölött kell elmozognia és ennek folytán a tövis mellső végét nem támadja annyira meg. A tövist a 18. és 19. ábra szerint a mellső végét egyszer vagy többször lépcsőzetesen meg is lehet vékonyítani és ráhúzott (112) gyűrűvel lehet ellátni. A (43) tömb kisajtolásánál a süveg, valamint a dudorodó gyűrű szintén kisajtolódik; ezeknek azonban nem szabad nagyobb átmérőjűknek lenni, mint a matrica nyílásának. Lyukasztás után a tömb és a tövis között a fölhúzott dudorodó gyűrű is hagy (113) szabad teret hátra, tehát a tövist túlságos hő ellen, az anyagot pedig túlságos lehűlés ellen ezáltal is biztosítjuk. A tömb fölületén lévő sziporka leválasztása: Ezen célra a matricát ós (46) tartóját a 13. ábra szerint kisebb átmérővel készítjük,