57922. lajstromszámú szabadalom • Fészkén elforgatható elzáró elem

4. ábra a kajtóelem egy részletét, az 5. ábra annak fölülnézetét, a 6. ábra a szelep alsó részén vett met­szetet, a 7. ábra a 2. ábra 7—7 vonala szerinti metszetet, végül 8. ábra egy tányérszelep hosszmetsze­tét, a 9. ábra pedig annak nézetét tünteti föl. Az 1—7. ábrákban föltüntetett kiviteli példánál (20) jelzi az elzáróelemet, (21) an­nak fészkét és (22) egy tengelyt, amely a nyíl irányában forog és a szelep elmoz­gatását eszközli. A (22) tengely végére (23) hüvely van erősítve, amelynek kiszélesedő (24) részében két egymással ellenkező irá­nyú csavarvonalban hajló (25) hasíték van elrendezve. A hüvely kiszélesedő (24) része a (20) szelep (26) kivágásában fekszik, eb­ben van a (27) rúd is ágyazva, amelynek (28) görgői a (24) hüvely hasítékaiban fut­nak. A (23) hajtóelem két sugárirányú, egy­mással szembefekvő (29) orral kapcsolatos, amelyekre két (31) csavarrúgó támaszkodik, amelyek másik végei viszont a szeleptest (32) betétdarabjainak feszülnek neki. A (22) tengely nyugalmi helyzetében a (31) rugók meg vannak feszülve és a (20) szeleptes­tet elforgatni, valamint a (28) görgőket a (25) hasítékokban akként elmozgatni igyek­szenek, hogy a szeleptest fészkére szoríttas­sák. Ugyanezen hatás akkor is bekövetke­kezik, ha rugók helyett súlyokat alkal­mazunk. A (22) tengely forgatásánál a hajtóerő a (25) hasítékok és a (28) görgők elrendezése folytán két összetevőre oszlik. Ezek egyike oly értelemben hat, hogy a szelepet fész­kéről leemelje, a másik pedig, hogy a (31) rugók közvetítésével a szelepet fészkén el­forgassa. Ha már most azon ellenállás, amelyet a szelep elforgatásával szemben kifejt, nagyobb, mint a szelep leemeléséve! szemben föllépő ellenállás, akkor a kezdő­mozgás elsősorban a szelep leemelését fogja eredményezni, ami által az elmozgásssl szemben fönnálló ellenállás csökken. Ez a csökkenés azonban csak addig a pontig fog bekövetkezni, amíg a (31) rugók a (28) görgők és (25) hasítékok alkotta áttétel közvetítésével az elforgatás megkezdéséhez szükséges erővel nem fognak bírni. Nyil­vánvaló tehát, hogy a hajtóelem teljesen önműködőlég elsősorban az elforgatással szemben föllépő ellenállást csökkenti és csak azután eszközli a szeleptest elforga­tását. A 8. és 9. ábrákban egy (41) tányérsze­lep látható, amely a nyomás alatt álló (42) j kamrában van elhelyezve úgy, hogy a (41) tányér (43) fészkére szorul. A szeléprúd | előnyösen meredek (44) csavarmenettel van ellátva, amelybe a (46) hajtótengely (45) csapja van becsavarolva. A rúd ten­gelyirányú elmozgás ellen alkalmas módon biztosítva van és a (47) csavarrúgóval kap­csolatos, amelynek másik vége a (41) sze­lep rúdjához van erősítve. A rúgó meg van feszítve és a szelepet fészkére szorítja. A (46) tengely elforgatásakor (a nyíl irányá­ban) először csak a tengely forog el a sze­leptányérhoz képest, mindaddig amíg csak a szelepnek elforgatása ellen föllépő ellen­állás nem lesz nagyobb, mint a (47) rúgó forgató ereje és a csavarmenetek közötti súrlódás, amikor is a tányért a tengely fészkén él fogja forgatni. A találmány tárgya tetszésszerint kiké­pezett elzáróelemeken alkalmazható, legin­kább azonban kúpos fölfekvésű szelepekhez való, amelyeknek működését a hőmérséklet ingadozások és kopás okozta tömítetlensé­gek lényegében befolyásolják. A találmány tárgyánál ezen tömítetlenségek el vannak kerülve, amennyiben az elzáró elem állan­dóan fészkére van szorítva, másrészről vi­szont annak elmozgathatása megrekedés esetén a záróelemnek fészkéről való leeme­lése folytán lehetővé válik. A leemelés azonban csakis oly mértékben történik, a mily mértékben az elforgatással szemben ellenállás állott elő. Az elzáróelemnek tengely- és érintőirányú mozgása még azon előnnyel kapcsolatos, hogy a körfölületek mentén való kopás és barázdák keletkezése meg van akadá­lyozva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom