57877. lajstromszámú szabadalom • Tartótámasz fúrókalapácsoknak réselésére és vágásra való alkalmassá tételére

Fúrás közben a zsinórt a fúrókalapácscsal együtt a forgatókerék segélyével lassan fölhúzzuk, amikor is a fúrókalapács a vályúban csúszva a fúrólyuk irányát megtartja. Ha a berendezést fúráson kívül réselésre és vágásra is akarjuk használni, akkor mint az 5—8. ábrák mutatják, az (l'j tartó és a fölhúzó szerkezet a leírthoz hasonló kivitelű marad, azon különbséggel, hogy a (10) zsinórra itt egy (13) csúszótömb van függesztve, amely az (1) tartón vezettetik. A (13) tömbre egy az (1') tartóra merőlegesen álló (14) csap van erősítve, amely körül a (15) agy forgatható. Ez utóbbi egy mindkét végén lefelé görbített (16) rúddal áll szilárd kapcsolatban, amelyre a (12) fúrókalapács van mozgékonyan ágyazva, és pedig oly módon, hogy ez utóbbi a (14) csapra merőlegesen áll és ehhez képest ki van egyensúlyozva úgy, hogy a (14) csap körül lenghet. Hogy a munkás a kalapács ütései ellen meg legyen védve, a kalapács és a meggörbített (16) rúd közé egy rugalmas (17) betét (rúgó, légpárna stb.) van iktatva. Ha a fúrókalapácsot réselésre és vágásra akarjuk használni, akkor a kalapács hátsó végén egy (18) kormányrúdat rendezünk el. A réseléshez és vágáshoz a fúrót megfelelően kell kiképezni, hogy a fúrókorona a résben és vágatban könnyen haladjon előre oldalirányban. Hogy ezt elérhessük, a fúrókoronának minden ütközés után vissza kell ugrania a vágat vagy rés fenekéről. A visszaugrást valamely ütköző vagy rúgó idézheti elő, amely magában a fúrókoronában vagy pedig a fúrónyélen rendezhető el. Ha e célból a fúrókoronába egy (19) rúgót helyezünk, akkor a (20) fúrókoronát ki kell vájnunk. A vájatban fekszik aztán a (19) rúgó, amely egy központos elhelyezésű (21) orsót (7. ábra) előre nyom, ameddig csak azt a lökethatároló gyűrű megengedi, mimellett az orsó elülső végének egy darabja a fúrókoronából kiáll. Az orsó fúró a minden ütközésekor a fúrókoronába nyomatik vissza és ezáltal a rúgót megfeszíti. A löket befejeztével a megfeszült rúgó a fúrót visszalöki, amikor is a rés fenekéhez támaszkodó (21) orsó szilárd támaszték gyanánt szolgál. Ha a (19) rúgót, (ill. ütközőt, légdugatytyút) a fúró nyelén akarjuk elrendezni, akkor a (16) rúdat a fúrókalapács előtt egy kis darabon legörbítjük és a legörbített részt a fúró szabad átbocsátására szolgáló villaalakú hasítékkal látjuk el. A (22) fúrórúdra tolt (17) rúgó egyik vége a fúrónyélhez, másik vége pedig a (16) rúd meggörbített részéhez fog támaszkodni. A fúródugattyú minden löketénél a fúrónyél a rúgót összenyomja úgy, hogy visszatérés alkalmával a rúgó a fúrót gyorsan visszalöki, amikor is a fúrókorona a rés fenekéről visszaugrik. A réselésre és vágásra ily módon fölszerelt kőzet-fúrókalapács természetesen úgy szabadon, mint mindenféle támasztékokkal, merevítő oszlopokkal, szállítható állványokkal stb. kapcsolatban is alkalmazható. A készülékkel úgy szénben mint kemény kőzetben is rések és vágatok állíthatók elő, ha a fúrókorona a kőzet keménységének megfelelően van kiképezve. Ahol különösen nagy teljesítményre van szükség, ott két fúrókalapács rendezhető el egy közös támaszon, azonban ügyelni kell arra, hogy a fúróhosszak egy lökethosszaí különbözzenek. Hogy a vájatok előállítása kényelmesebb legyen, a támasz fölső végére két (23, 24) vezető görgő szerelhető, amelyek a vágat oldalaihoz támaszkodnak. A készülék kezelési módja a következő: A támaszt a reászerelt fúrókalapáccsal és fúrórúddal együtt ugyanúgy állítjuk föl, mint az először leírt kivitelnél, a kormányrúdat kezünkbe vesszük, a fúrót a támasz segélyével a kőzetfalhoz nyomjuk és a kívánt vágási vagy réselési irányban lengetjük. A fúrókalapács magassági helyzetét a szükséghez képest a kötéltárcsa segélyével szabályozzuk. A vájat oldalán való vágásnál a támasz1 fölső végét a (23, 24) görgők segélyével a vájatfalon vezetjük, réselésnél pedig a támasz fölső végét jobbról és balról, rugalmas betétű gyönge lánczok segélyével a fenék