57859. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelzőberendezés vasutakhoz

— 2 — áll: (28) kétszárú elektromágnes, amelynek egymás hatását megerősítő tekercsei a (30) és (31) szorítókhoz vannak kapcsolva; a (32) körül elforduló (29) armatúra, amely a (34) rúgó által az ábrán jelzett helyzet felé huzatik; ezen armatúrának a (32) forgópont és 33. kontaktus közé eső része villamos vezetőképességgel bír; az armatúra szélső helyzeteit a (35) és (36) kontaktusok hatá­rolják. D) és F) Közönséges villamos elem. E) és G) Közönséges szerkezetű csen­getyűkapcsoló kontaktusok. Az A), B), C), D) és E) készülékek a mo­toros kocsiban, F) és G) készülékek a pót­kocsiban vannak elhelyezve. Mindezen készülékek az ábrán föltüntetett kapcsolási séma szerint vannak összekap­csolva és megjegyzem, hogy a motoros kocsiból a pótkocsiba egyetlen egy (13—48) vezetőhuzal vitetik át. Az elrendezés működése már most a következő: A pótkocsi kalauza megnyomván a (G) kapcsolót, zárja az (50) Föld (44, 45, 47, 48, 13, 12, 51) Föld áramkört, miástal a (9) elektromágnes mágneses lesz és magához húzza a (10) armatúrát és ezáltal a (11) és (16) kontaktusok között vezető kapcsolatot létesít. Ugyanekkor a (17) pecek az arretáló készülék által rögzíttetik. Ha a motoros kocsi kalauza lenyomván most az (E) kapcsolót a maga részéről zárja a (39, 41, 42, 31, 30, 38, 39) áram­kört, ezáltal a (28) elektromágnes lesz mág­neses és magához húzza a (29) armatúrát, amely a (32) és (36) kontaktusok között létesít vezető kapcsolatot. E pillanatban tehát már zárva van a (39, 32, 36, 11, 16, 2, 1, 38, 39) áramkör is úgy, hogy most már a (4) elektromágnes válik mágnesessé és magához vonván az (5) armatúrát a (8) jelzőharangon jelt ad a motoros kocsi veze­tőjének a vonat indítására. De a jeladás alatt a (6, 7, 38, 39, 25, 24, 6) áramkör (7) poDtnál megszakad. A (22, 23) elektromágnes szárak tekercselése oly mó­don van méretezve, hogy mindaddig, amíg mindkét szárban áram kering, a két szár mágnesező ereje egymással egyensúlyban van,- tehát ezen elektromágnes semmifelé mágnességgel nem bír. Mihelyt azonban az előbb említett áramkör a csengetés folytán a (7) pontnál megszakad, a (22) szárnak már nincs mágnesező ereje, míg a másik már állandó mágnesező erejét megtartja. Ennek folytán tehát a (22) és (23) szárak által képezett elektromágnes mágneses tu­lajdonságot vesz föl, magához húzza a (18) arretáló készüléket, miáltal a (17) pecek fölszabadul, a (10) armatúra eredeti helyét elfoglalja úgy, hogy az egész elrendezés ismét fölveszi eredeti helyzetét és a leírt működtetés élőről kezdhető. Világos e szerint, hogy addig, a míg a pótkocsi kalauza a (G) kapcsolót le nem nyomta, a motoros kocsi kalauza hiába nyomja le az (E) kapcsolót, a harang jel­zést nem ad. A motoros kocsin alkalmaz­ható azonban egy kombinált kapcsoló, amely egyetlen egy ujjnyomással szukcesszive a (Gj és (E) kapcsolók által létesített kapcso­lást végzi el. E kombinált kapcsoló akkor volna működtetendő, ha a motoros kocsi kalauza fontos oknál fogva bármely pilla­natban működtetni akarja a jelző harangot, például kettős jelzés adására, hogy a vo­nat megálljon. Ez azonban nem föltétlenül szükséges, mert hiszen a kocsi mechanikai csengetyűvel is el vannak látva és e rend­kívüli esetekben inkább e mechanikai csen­getyűzés volna előírandó. Hozzá teszem, hogy mi sem zárja ki azt, hogy ugyanazon (G) kapcsolóval egy másik közönséges kapcsoló is álljon mechanikai összeköttetésben, mely utóbbi kapcsoló a pótkocsi rendes villamos csengetyűjére hat­hat, miáltaL ügy a közönség, mint a moto­ros kocsi kalauza tudomást vehet az indí­tási engedély megadásáról. Abból a célból, hogy a motoros kocsi olyan járatainál, amikor pótkocsi nélkül megy, az ugyanezen indító csengőberende­zés legyen használható a (B) (49) jelzett átkapcsoló lesz a motorkocsiban egy kulccsal zárható üvegfödéllel ellátott szekrénybe el­helyezve, amelynek bekapcsolása által a (11, 16) pontok között állandó kontaktus

Next

/
Oldalképek
Tartalom