57849. lajstromszámú szabadalom • Iratgyűjtőberendezés
a födéllel együtt egy szétnyitható és összecsukható mappát alkot, amelynek belső oldalán, a saroktól jobbra és balra az (5) és (6) sinek foglalnak helyet. A két sin között egy (15) merevítő betétlap van a (14j födélhez erősítve, amely egyrészt a sinek belső éleit nem engedi bizonyos, a (15) lap szélessége által meghatározott határon túl egymáshoz közeledni, másrészt pedig címkék vagy effélék fölragasztására használható sarkot alkot. Az U-szelvényű (6) sínhez erősített (1) és (2) fölfűző ujjak a sin mindkét falán áthatolnak és az ujjaknak a sincsatornában fekvő tövére egy hengeres vagy másféle alakú (16) hüvely van illesztve, amely a sincsatorna két falát állandó távolságban tartja egymástól. Az ujjak tövei a (16) hüvelyek furataiban foglalnak helyet és a hüvelyek a csatornaszelvényű (6) sint oly módon merevítik, hogy az egy tömör test szilárdságával bír. A másik (5) sin (3, 4) fölfűző ujjait az alább leírandó módon rögzítő (8) tolóka a (16) betéthüvelyeken vezettetik és e célból egy hosszúkás (24) áttöréssel van ellátva, amely a (2) ujj (16) hüvelyét veszi föl és ezáltal a tolóka mozgását határolja. A (8) tolóka belső végén továbbá egy szabálytalan alakú (21) áttörés van kiképezve, amely a tolókának egészen a végéig terjed. Ezen áttörés szélső szakaszát a (17, 28) nyúlványok határolják, amelyek között az (1) fölfűző ujj (16) hüvelye fekszik úgy, hogy ezen nyúlványok a tolókát egyenes vonalban vezetik. A (17, 18) nyúlványoknak egymással átellenes belső falai párhuzamosak, kivéve a (19) helyen, ahol a (18) nyúlványon egy kis kiugrás van elrendezve. Minthogy a nyúlványok kellő rugalmassággal bírnak, a (19) kiugrás a tolóka kihúzása vagy betolása alkalmával könnyen elhaladhat a (16) hüvely mellett, minek megtörténtével a (18) nyúlvány ismét visszaugrik normális helyzetébe. Ezen berendezés folytán a (8) tolóka rugalmasan rögzíttetik és nem mozdulhat el záróhelyzetéből. A fenti két áttörésen kívül a tolókán még egy harmadik (23) hosszúkás áttörés is van kiképezve, amely a mappa összecsukott helyzetében az (5) sinliez erősített (4) fölfűző ujj szabad végét fogadja magába, míg a már említett (21) áttörés bővebb része a (3) ujj szabad végének fölvételére szolgál. Hogy az ujjak végei ezen áttörésekbe léphessenek, a (6) sin csatornájának fölső falában, a megfelelő helyeken, (29) nyílások vannak kiképezve. Az ujjak végeinek rögzítése a (21) és (23) áttörésekbe nyúló (20) és (22) tövisek segélyével történik, amelyek a mappa összecsukása és a tolókának a kellő irányban való elmozdítása alkalmával az ujjak végein kiképezett harántfuratokba hatolnak. A 3. ábrán föltüntetett egyszerű kivitelnél a (8) tolóretesz a (6) sin csatornájának egész hosszán végignyúl és egy (28) fogantyúval van ellátva, amelynek segélyével a tolóka kihúzható és betolható. A 2. ábra szerinti kivitelnél a tolóretesz titkos zár létesítése céljából úgy van el[ vágva, hogy egy körtealakú (25) gomb képződik, amely a (6) sin csatornájában, ennek végétől befelé meglehetős távolságban fekszik. A tolóretesz mozgatására szolgáló (7) kulcs egy kis lapos lécből áll, amelynek belső végén két rugalmas (26) és (27) fogókar van villaalakban elrendezve. Ezeh karok szabad végei egymás fölé görbülnek ós a (8) retesz .(25) gombját fogják közre úgy, hogy ezáltal a retesz a záróhelyzetből kimozdítható és abban visszaállítható. A (26) és (27) fogókarok által a (25) gombra gyakorlott szorító hatás jóval erősebb, mint a (16) betéthüvely és a (17, 18) nyúlványok között föllépő súrlódás. A (6) sin csatornája a (7) kulcs keresztmetszeténél jóval bővebb úgy, hogy a (8) reteszt oly módon is betolhatjuk a záróhelyzetbe, hogy a (7) kulcsot oldalt vezetjük be, amikor is valamelyik fogókar lapos vége a (25) gomb végéhez ütközik és ennél fogva a reteszt betolja. A (7) kulcs egyébként úgy is kiképezhető volna, hogy a (6) sin csatornájának egészen belső, zárt végéig nyúljon és elforgatás útján legyen a záróhelyzetbe állítható. Az (1, 2, 3, 4) fölfűző ujjak célszerűen
