57838. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fényív előállítására párhuzamos elektródokkal bíró ívlámpák számára

egy példaképen vett foganatosítási alakját sémásan tünteti föl. (1) és (2) a (4) és (5) elektródák vezetékei. Az elszigetelt (6) segédvezető a (3) vezeték útján a (10) ellenálláson át áll vezető összeköttetésben a (12) cséve (13) szolenoidmagjával. A (13) szolenoidmag kikapcsolt lámpa esetében a (2) vezetékben lévő (11) kontaktuson fekszik. A (6) segédvezető és a fölső (4) elektróda között egy (a) test van elrendezve, melynek elektromos ellenállása a (b) átmeneti helyen aránylag nagy és úgy van i kiképezve, hogy erős áram átbocsátása alkalmával az áram átmeneti helyén robbanásszerűen elég. Ha a lámpát bekapcsoljuk, az áram (1)től (4)-ig a (b) helyen át az elszigetelt (6) fémhuzal csupasz (x) helyéhez halad, ezen és a (3) vezetéken átáramlik és a (11) | kontaktuson át a (2) vezetékbe jut. Emellett a (b) ponton erős izzás megy végbe, mely igen rövid idő alatt egy kicsiny téren belül aránylag nagy mennyiségű erős expanziójú forró gázt fejleszt. A fejlesztett izzó gázok az alsó elektróda felé löveltetnek, ezáltal a két elektróda közötti légvonalat ionizálják úgy, hogy azon vezetékben, amelybe a (12) cséve tekercselése be van iktatva, áram kering. A (12) cséve ennélfogva a (13) vasmagot a (11) kontaktusról lehúzza és ezáltal a (6) segédvezető áramkörét megszakítja. Az izzó gázok fejlesztése tehát (b)-ben megszűnik és a (4) és (5) elektródák között a fényív megmarad. Csak az szükséges, hogy kellő érzékenységű (12) csévét vagy egyenértékű helyettesítő szervet alkalmazzunk. A (11) és (13) részek közötti megszakítási helyeket célszerűen grafitból és fémből (pl. rézből vagy ezüstből) képezzük ki. Helytálló vasmagot is alkalmazhatnánk, mely mozgékony fegyverzet vonzása által szakítja meg la gyújtóáramot. Magát a gyújtóáramot a lámpát tápláló áramforrásból vehetjük, azonban valamely más módon is erősbíthetjük, pl. indukciólökés által, amennyiben a (10) ellenállást agy szikrainduktor szekundértekerese gyanánt képezzük ki. Az utóbbi esetben célszerű, ha a nagy ellenállású (a) részt nagypirometrikus hatású szigetelő anyagból állítjuk elő. Azon esetben, ha iá fényív képződése alatt ta segédvezető (x) része el nem gőzölög, ez áz 1. ábrában föltüntetetthez hasonló helyzetbe kerül. Semmi esetre se képezhet benső kontaktust a (4) szénnel oly módon, mint ahogyan ez a segédvezetőnek az alsó szénen való elrendezésénél lehetséges. A (6) segédvezetőt körülvevő szigetelő úgy választandó, hogy a segédvezető vége a meleg által körülbelül az (x) távon szabaddá váljék. A (6) segédvezetőt az ellenállási masszába beágyazhatjuk, esetleg az (a) massza el is maradhat. Célszerű, ha ugyanazon a szénen több segédvezetőt alkalmazunk. Ezáltal többszörös gyújtási biztonnságot és a gyújtási helyen tetszőlegesen nagy energiamennyiség egyesítését érjük el. A 2. ábrában pl. öt ilyen (6) segédvezetőt rendezünk el a fölső (4) elektródán. Ezen segédvezetőknek a fölső szénen való elrendezése végeiknek összeolvadását akadályozza meg, amely eset az alsó szénen való elrendezésnél bekövetkezhetik és hátrányos következményekkel jár. Áz (s) kapcsoló a (3) vezeték megszakítására szolgál. Különösen célszerű, ha a (6) segédvezetőt ezüstből készítjük. Ezen anyag kiváló; vezetőképességénél fogva a jelzett cél számára oly huzalokat szolgáltat, melyek igenvékonyak lehetnek, ami által elkerüljük, hogy a fényív közelében a fény nyugodtságát zavaró nagy fémtömegeket halmozunk föl. Az ezüstnek jelen cél számára még az az előny e is van, hogy nehezen oxidálódik és hogy oxidját aránylag csekély mértékű fölhevítés által bármi néven nevezendő redukálószer alkalmazása nélkül ismét fémmé változtathatjuk át. Adott esetben tehát ia közbenső (a) masszát célszerűen ezüstnek, ezüstkarbonátnak vagy ezüstoxidnak hozzáadásával állíthatjuk elő.