57813. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet változó sebességű dynamók teljesítményének szabályozására

szerkezet kontaktusaira gyakorolt nyomást a dinamó feszültségének változásainak meg­felelően módosítják. A 6. és 7. ábrákban oly elektromos szer­kezeti elemek vannak föltüntetve, melyek a nyomást a terhelés változásainak meg­felelően módosítják. (A) (1. ábra) a dinamó armatúrája, (B) a mellékáramkörű térmágnes-tekercselés, (C) a találmány tárgyát képező szerkezet, (D, Dl) a két battériacsoport, (E) a villamos lámpák, (F) a dinamónak, a battériáknak és a lámpáknak áramkörét szabályozó főkap­csolónak szolenoidja, (G, Gl) egy, a főkap­csolónak áramkörét szabályozó kisegítő kap­csoló, (H) a battériának átváltó kapcsolója, melynek karja az (F) szolenoid minden ger­jesztésekor kilendül. Az egész berendezés, melynél a dinamó nincsen sorosan befelé tekercselt térmágnes­tekercseléssel van ellátva, ismert módon működik. Amíg a dinamó sebessége bizonyos határon alul marad, a lámpákat a (D, Dl) battériák látják el árammal; mihelyt azon­ban a dinamó sebessége ezen a határon túlmegy, a dinamó táplálja a lámpákat és újratölti a battériákat. Az 1. és 2. ábrákban föltüntetett fogana­tosítási alaknál a szabályozószerkezet a dinamó főárama által átfolyt (Cl) szolenoid­tekercsből és a (C2) szolenoidmagból áll, mely a (c, cl) kontaktusokra nyomást gya­korol. Ezen kontaktusok közül a (cl) kon­taktus fix, míg a (c) kontaktus elmozgat­hatóan van a (C3) csuklós karra erősítve, melyhez ismét a szolenoidmag van hozzá­erősítve. A (c, cl) kontaktusokra gyakorolt nyo­ínást vagy magának a szolenoidmagnak és a csuklós karnak- önsúlya vagy ezenkívül még pótsúlyok vagy egy, a szolenoidmagra ható rúgó létesítik, ahol is a kontaktusokra gyakorolt kezdeti nyomás nagysága arányos a rúgó feszültségének nagyságával. A (B) mellékáramkörű tekercset átjáró áram a dinamó pozitív keféjétől a (C3) csuklós karon, a (c, cl) kontaktusukon és a (b) vezetéken át a (B) mellékáramú teker-I cselésbe és innen a (bl) vezetéken át a negativ keféhez folyik vissza. Ha a dinamó teljesítménye kezdi túllépni az előre megállapított értéket, a fokozott erősségű főáram a (Cl) szolenoidtekercsen áthaladva, a (C2) szolenoidmagra hat, mely csökkenti a (c) kontaktust hordó (C3) kp,rra gyakorolt nyomását; a (c, cl) kontaktusokra gyakorolt nyomás csökkentése következté­ben a dinamó (B) mellékáramú tekercselé­sében az ellenállás növekedik, tehát a dinamó mellékáramú tekercselésének ger­jesztése csökken. A kontaktusok közti ellen­állás a dinamó teljesítményében föllépő változások iránt igen érzékennyé tehető úgy, hogy ezen teljesítmény gyakorlatilag állandónak tartható meg minden sebesség­nél, mely az előre meghatározott teljesít­mény értékének megfelelő sebességen túl­megy. A két kontaktus közé mellékáramkörben a (C4) indukciómentes ellenállás van bekap­csolva, melynek ohmikus ellenállása olyan, hogy az a dinamó legnagyobb sebességénél a mellékáramkörbe bekapcsolódik és ezáltal megakadályozza, hogy a teljesítmény az előre meghatározott értéken túlmenjen. Ha a (c, cl) kontaktusok a szolenoid­tekercs működése vagy a vonatnak keresz­tezéseken való áthaladásánál beálló zökke­nések következtében kikapcsolódnak, szikrá­zás áll be. A szikraképződés következtében keletkezhető kár csökkentése céljából a kontaktusok szénmegszakítóval láthatók el vagy platinával vonhatók be. Lehet a szik­rázást még azáltal is csökkenteni, hogy a (C4) indukciómentes ellenállást a kontaktu­sok közé iktatjuk. A szikrázás teljes ki­küszöbölésére a kis (C5) kondenzátor kap­csolható a kontaktusok közé, melynek mű­ködése épen olyan, mint egy közönséges indukciós tekercsnek kontaktusai közé ikta­tott kondenzátoré. A 2a. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál két pár kontaktus van elrendezve, még pedig a (c, cl) és a (c*, cl*) kontaktus­párok, melyek közül a (c*, clx ) kontaktusok a (C2X ) karon vannak elrendezve, ahol is azok a (c, cl) kontaktusokat rendesen zár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom