57721. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fölvonószerkezettel bíró elektromos futómacskáknak távolból történő vezérlésére

másikra át és folytonos árammá egyesülnek. Minthogy a (bl—b4) elektromágnesek mindegyikének ellenállása más és más meghatározott nagyságú, az ' áramintenzitás mindegyik impulzusnál más és más és a (q) kapcsolóvezetékekbe bekapcsolt (k) áramjelzőn mindig föl lehet ismerni, melyik kapcsolóállást érte el a berendezés. A kivánt állás elérésénél a (h) billentyűt elereszti a munkás. Magától érthető, hogy az önműködően továbbterjedő áramokat kézzel indított áramhullámokkal is lehet helyettesíteni. A kapcsolóvezetékek kapcsolására külön (1) áramforrás is szolgálhat, de végezhető az természetesen a munkavezetékről is. A (b) kapcsolóelektromágnesek föntebb leírt kiképzése a fölvonón az ellenállásnak az épen beállítptt kapcsolóállás leolvasásához szükséges változtatását különösen kényelmesen engedi meg, egyidejűleg azonban azt az előnyt is biztosítja, hogy az egy bizonyos fölvonónál szükséges munkafolyamatok számának megfelelő számú elektromágnest állítsunk össze. Ekkor a hálózati feszültséget leolvasás céljából csakis annyi fokozatra bontjuk el, amennyi föltétlenül szükséges úgy, hogy mindig a lehetséges leolvasó feszültség maximumát kapjuk. Hogy az ellenállásváltozásoknak és a (bl) kapcsolóelektromágnesek vagy a (q) vezérlőmótor kontaktusai pontatlanságának az (m) segedáramszedőn átfolyó áram intenzitására gyakorolt hatását, mely a (k) áramjelző kilengéseit is pontatlanná tenné — kiküszöböljük, a 8, ábra szerint ahhoz az elrendezéshez folyamodtunk, hogy a kapcsolóáramot nem a (k) jelzőberendezésen, hanem a (p) főáramszegőn vezetjük át, míg az (m) kapcsolóáramszedőt a (k) jelzőberendezésen átfolyó áramot a (gl) vezetéken, •(bl) kapcsolón és az (f) beállító ellenállásokon vezeti át. Ez a (bl) kapcsolóelektrömágnes az (rl) kontaktuson át van a (p) áramszedővel kapcsolatban és magja helyzetének megfelelően az (r2) vagy (r3) kontaktusra hathat, melyek közül az első az (a) kapcsolóhengerhez vezető (g2) vezetékbe, az utóbbi pedig a (q) vezérlőmótorhoz menő (g3) vezetékbe van bekapcsolva. Ha ennél az elrendezésnél a (z) forgatytyút az (1) állásba állítjuk, az (m) áramszedőn, (bl) mágneskapcsolón és az (f) beállítóellenállásokon ezek által meghatározott intenzitású áram megy át, mely lehetővé teszi, hogy az (a) kapcsolóhenger állását a (k) jelzőberendezésen leolvashassuk. Egyidejűleg a (bl) elektromágnesen át az (rl—r3) kontaktusok között is kapcsolat léte3ül. Ha már most a munkás a (h) segédbilLentyűt lenyomja az indítóellenállásokon, a (p) áramszedőn, (rl—r3) kontaktusokon, a (g3) vezetéken a (q) vezérlőmótorhoz áram megy, mely az (a) kapcsolóhengert vezérli. A kapcsolóhenger az ismételt áramlökések hatása alatt a kivánt állásba jut. Ha a vezérlés befejezte után a (z) forgattyút a zérusállásába forgatjuk vissza, a (bl) elektromágnes árammentessé válik és magja egy rúgó hatása alatt az (r2) kontaktusra megy vissza. Munka céljából a (z) indító-forgattyút a (2, 3, 4) kontaktusosra állítják, mikor az áram a (p) áramszedőn, (rl—1-2) kontaktusokon az (n, o) munkamótorokhoz megy, míg a (q) vezérlőmótor áramköre az (rl—r3) kontaktusoknál meg van szakítva. Ennél az elrendezésnél, melynél az egész hálózati feszültséget a beállítóellenállások veszik föl úgy, hogy ezek minden kapcsolásnál nagy feszültsógcsoportokat kapcsolnak be és ki, az az előnyük, hogy a hálózat természetes feszültségingadozásai a leolvasás biztonságát nem befolyásolják. Még inkább megkönnyítjük a leolvasást és egyúttal egyszerűsítjük is a kezelést, ha a futómacskán alkalmazott kapcsolóhenger beállítása önműködően, egy másik henger beállításával történik. Ekkor csakis azt kell leolvasni, hogy az önműködő beállítás tényleg megtörtént. Ebben az esetben a jelzőberendezésnek csak két állása van, nevezezetesen az, mely azt jelzi, hogy az önműködő kapcsolás még folyamatban van és az, mely eme kapcsolás befejeztét jelzi. Ezt a célt akként érjük el, hogy a kezelő munkás álláshelyén és a futómacskán hengereket vagy más beállítható tagokat al-