57708. lajstromszámú szabadalom • Mótor
— 3 -gerbe tódulnak és az elégett gázokat kiűzik. A dugattyú most ismét fölfelé halad, a (6) szelep záródik, a kipuffogó nyílások bezáratnak és az újonnan a hengerbe bevezetett gázok sűríttetnek, a karterben pedig bizonyos légüres tér képződik. Ekkor a (11) szelep nyílik és a gázkeveréket bebo<csátja. Ha a dugattyú löketének fölső végét elérte, ezen szelep ismét záródik, a szikra újból gyújt és a körforgás újból megkezdődik. Könnyen érthető, hogy a karter és a szivattyútestet alkotó szomszédos részek térfogatának kisebbítése által sokkal tökéletesebb szivattyútestet nyerünk, mely kielégítő nyomást biztosít és amelynél a beszívásnál föllépő káros nyomáscsökkenés és a kipuffogó gázok káros ellennyomása a lehető legtökéletesebb módon elkerültetnek. Egy alkalommal a testek a gázkeverék bizonyos kinyújtását és erélyes keveredését is eredményezik, amiáltal a gázkeverék egyenletesebbé válik és az egész tömeg pillanat alatt való lángbaborulása biztosíttatik. Azon célból, hogy ezen berendezésnél a gázok az elégési kamrába elég hirtelenül, mintegy egy csapásra tóduljanak be, amiáltal a friss gázoknak az elégett gázokkal való keveredése megakadályoztatik, a (6) szelep a 6—9. ábrákon föltüntetett különleges szerkezettel van ellátva. Ezen szelep tulajdonképpen két koncentrikus (6) és (14) szelepből áll. A (14) szelep a (15) szelepülőkére támaszkodik, mely szokott módon van a (16) szeleptesten elrendezve. A (14) szelep egyúttal a (6) szelep ülőkéjét is képezi, a levegő vagy gáz átbocsátása céljából pedig a (17) nyílásokkal van ellátva. A (6) szelep a jelen esetben spirálrúgó alakjában kiképezett (18) rúgó hatása alatt áll, mely egyrészt a (14) szelepre támaszkodik, melynek (19) nyele üregesen van kiképezve és hüvelyt képez, másrészt pedig a (6) szelep nyelének végére erősített (20) csavaranyára támaszkodik. A (19) hüvelyen a (21) sapka van megerősítve, melyre a (14) szelep (22) rugója támaszkodik, melynek másik vége a (28) csészében nyugszik. A .(21) sapka (24) nyúlvánnyal van ellátva, melyen a lengő (25) emelő van elrendezve. Ezen lengő emelő egyik részével vagy közvetlenül támaszkodik a szilárd (26) részre (1. ábra), vagy pedig valamely összekötő elem útján, mely mint közönséges (27) csukló (8. ábra) vagy (28) villa (9. ábra) lehet kiképezve vagy bármily más alakkal bírhat, A (25) lengő emelő szabad vége és a (6) szelepnyél fölső vége között csekély köz marad szabadon, mely megengedi, hogy a szelep ülőkéjére támaszkodhassék. A szelep a következő módon működik: Ha a (29) tolóelem a (21) sapka közvetítésével a (14) szelepre hat, a (14) szelep sülyedni kénytelen, mely mozgásában az egész szelepszerkezet, azaz a (21) sapka, a (19) hüvely, a (18) rúgó és a (6) szelep is résztvesz. A (25) lengő kar ennek folytán szintén sülyed. Minthogy azonban egyik része a szilárd (26) részre támaszkodik, forgási pontja körül elfordúl és a (6) szelepet nyitja, amiáltal a szelep átbocsátási keresztmetszete egy pillanat alatt megkétszereződik. Az előbbiekből kitűnik, hogy ezen szelepnél a gáz nem szándékolt kiáramlása, mely egyenlőtlen kitágulások folytán egyébként fölléphet, ki van zárva és hogy minden egyes része ugyanazon viszonylagos sebességgel mozog, mint azon rész, mely támaszáúl szolgál; ép úgy világos, hogy a nagy átbocsátási keresztmetszet dacára is a tehetlenségi ellenállásból származó gyakori szeleptörések és egyéb zavarok szintén elkerültetnek. Ezen szelep különleges szerkezete folytán rendkívül alkalmas arra, hogy a friss gázokat nagy mennyiségben, igen gyorsan bocsása be, ami — mint már említettük — föföltétele annak, hogy a friss gázoknak az elégett gázokkal való összekeveredése megakadályoztassák. A (29) toló elem oly különleges módon kiképezve, hogy ellenszelep gyanánt működik, mely a gáznak a szelep hosszas használatából származó kopások folytán netalán föllépő szándékolatlan átáramlását meggátolja. Ezen célból a (29) toló elem a (30) ülőkével van ellátva, mely a szelepet tartalmazó csészét elzáró (32) födélben elrendezett (31) bordára, mint
