57649. lajstromszámú szabadalom • Elektromos óra

— 2 — hátsó sin szélső (K2, K4) szakaszaihoz van kapcsolva. A másik (KB) hátsó középső szakasz viszont az (N) telep másik pólusához és a másik hátsó sin szélső (J2, J4) szakaszaihoz van kapcsolva. Az inga rendes lengésekor a (G) kocsi (G2) bal görgője kontaktusban marad a középső (J3) szakasszal s ezt a (J') szakasszal kapcsolja, de nem halad át a (J, Jl) közötti résen, amelyen túl a (J—J3) kapcsolatot létesítené. Normális lengésnél jobbra haladáskor a jobb (G2) görgő először a (K2—K) kapcsolatot s azután a (K3—K) kapcsolatot létesíti. Ezen normális mozgások a (B) tekercs áramának egyszerű reverzálását okozzák a kellő időben, miáltal a (C). mágnes hatása folytán az ingának a nehézség okozta gyorsulása fokoztatik. Az inga lengését az óraműre tetszés szerinti szerkezet, pl. a (P) kilincs és (R) kilincskerék viszi át. Ha már most az inga a 3. ábra nyila értelmében a normálison túl leng ki, a (G) kocsi és (G2) görgők normális véghelyzetükön túl haladnak balra úgj^, hogy a (G2) görgők elhagyják a középső (J3—K3) szakaszokat s a szélső bal (J2) és (K2) szakaszokra lépve, ezek és a (J) és (K) szakaszok között létesítenek kapcsolatot. De minthogy a (J2, J4) szélső és a (K3) középső szakasz a telep egyik pólusához a (K2, K4) külső szakaszok és a (J3) középső szakasz pedig a telep másik pólusához vannak kapcsolva, ezen túlságos balodali kilengés folytán a (B) tekercs ugyanolyan irányú áramot fog kapni az inga visszalengésének kezdetén, mint amilyent normálisan a jobbról balra induló lengés elején kap. Ha viszont a balról jobbra menő lengés haladja meg a rendeset, a (G) kocsi a (G2) kerekeket annyira tolja el, hogy a (J4) és (K4) szakaszok kapcsoltatnak a (Jl). ill. (KI) szakaszokhoz úgy, hogy az áram az inga visszalengése elején késlelteti az ingát s ezáltal a kilengést csökkenti. Ily módon a kilengés bármely irányú fokozódása azonnal ellensúlyoztatik. Az egymáshoz képest rögzített sínek a (H) állványon eltolhatóan lehetnek fölszerelve úgy, hogy az inga hossziránya értelmében beállíthatók. Nyilvánvaló, hogy a (B) tekercs és (N) telep közötti kapcsolatok a sinszakaszokon fordítva is lehetnek elrendezve, így pl. a (B) tekercs az (M, Ml) vezetékek révén a (J2, J3, J4) és (K2, K3, K4) hátsó szakaszokhoz, az (N) telep pedig a (Jl) és (K) s a (J) és (KI) szakaszokhoz lehet kapcsolva, mint ez a 4. ábrából tűnik ki, amely elrendezés egyébként az előbbivel azonosan működik. Az 1. és 2. ábrabeli példánál a síneken gördülő (G2) görgők létesítik a sinek közötti kontaktust, de ezek helyett más elrendezés is alkalmazható. így pl. a háromrészű sin a két szakaszú sin fölött lehetne elrendezve úgy, hogy a (G2) görgők nem a két sinen, hanem a két sin között gördülnek, miként ez a 3. és 4. ábrabeli diagrammokban van föltételezve. A (G2) görgők helyett természetesen más gördülő vagy mozgó kontaktusok is alkalmazhatók, noha a görgők okoznak legkevesebb súrlódást. Bárminő elektromos energia használható a (B) tekercsnek árammal való állátására, a gyakorlatban elégségesnek bizonyult földbe ágyazott cinkből és szénből képezett elemekből nyert áram is. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos óra, mely elektromágneses szerkezet révén lendített ingával bír> jellemezve az inga által vezérelt kontaktusok oly elrendezése által, hogy az ingának a normálison túl való kilengése esetén az áram a visszalengés megkezdésekor késleltető hatást fejt ki. 2. Az 1. alatti óra foganatosítási alakja, jellemezve sinalakú (J, K, stb.) kontaktusok és ezekkel összeműködő mozgó, célszerűen görgő (G2) kontaktusok által, mimellett a sinkontaktusok kiegészítő reverzáló (J2, J4, K2, K4) szakaszokkal bírnak, melyek a kilengés túlságos megnövekedésekor lépnek működésbe. 3. A 2. alatti óra foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a szilárd kontak-