57647. lajstromszámú szabadalom • Fejőgép

— 2 — 7. ábrán a találmány tárgyának szkémás elrendezése van bemutatva. A 7. ábrában (a)-val ós (b)-vel két tőgytámaszték van megjelölve. Föltételeztetik, hogy ezek síkjaikhoz merőlegesen alkalmas vezetékekben mozgathatók. Mindegyik támasztékhoz egy (d), illetve (e) rúd van csuklósan megerősítve és ezek a rudak azonkívül az (f) mérlegkar végeihez is vannak kötve. Az (f) mérlegkar a (g) test görbe fölületén gördül és a (g) test viszont az ide-oda mozgatható (h) rúdon van megerősítve. Föltételezzük, hogy a két (i) és (k) tőgy különböző vastagságú és így különböző nyomással nyomandók össze. Ha az (a) és (b) támasztékok a (h) rúd segélyével az (i) és (k) tőgyekkel szemben a teljes vonallal jelölt munkahelyzetbe hozatnak és a tőgyeket az (a) és (b) támasztékok felé összenyomó (1) és (m) szervek a tőgyök felé mozognak, előbb a vastagabb (i) •tegy fog befolyásoltatni. A tőgy ezen összenyomásából származó ellenállásból kifolyólag az (f) mérlegkar, mint az a vonalkázottan jelezve van, elforgattatik, míg a vékonyabb (k) tőgy is támasztéka és az (m) szerv között összenyomatik. A mérlegkar lengése megszűnik, mihelyt a két támasztékra ható nyomások kölcsönösen kiegyensúlyozzák. Minthogy a mérlegkar forgáspontja a (g) testen a kar lengő mozgása alatt a (d) rúd felé mozog, mely rúd a vastagabb tőgy részére szolgáló támasztékot tartja és így a mérlegkar hossza megváltozik, a vastagabb tőgyre, illetve annak támasztékára gyakorolt nyomás mindig a vékonyabb tőgyre, illetve annak támasztékára gyakorolt kisebb nyomással fog egyensúlyban tartatni. A mérlegkar változásának mértéke a (g) test görbe fölületétől függ és kísérletileg állapíttatik meg. A rajzon föltüntetett összes kiviteli alakok a leírt elv szerint vannak szerkesztve. Az 1. és 2. ábra szerint az (5) vezetékben síkjaikhoz merőleges irányban mozgatható (1, 2, 3, 4) tőgytámasztékok a (69) füleikbe kapaszkodó (7, 8), illetve (9, 10) emelők útján egymással párosával össze vannak kötve. A (7), illetve (8) emelők (11) és (12) forgáscsapjai például a gép (13) hajtótengelye körül lengethető (14) karon vannak megerősítve, míg a (9), illetve (10) emelők (15) és (16) forgáscsapjai egy másik szintén a hajtótengely körül lengő (17) karon vannak megerősítve. A (14) és (17) karok az alább megadott módon vannak egymással összekötve. A (7) és (8) emelők (18), illetve (19) fogak útján kapaszkodnak egymásba, melyek az emelők mozgásai alatt egymáson gördülnek úgy, hogy a köztük fekvő fölfekvési pont a két (11, 12) forgáscsap egyike vagy másika felé mozog, aszerint, hogy az egyik vagy a másik támaszték van-e előbb befolyásolva. Hasonló módon vannak a (9) és (10) emelők is (20), illetve (21) fogak útján egymással kapcsolatban. A (14, 17) karok külső végei a (22) csuklótag által vannak egymással összekötve, mely a (23) hossznyílással van ellátva, melybe a (25) rúdon megerősített (24) csap kapaszkodik. Ez a rúd a (26) vezetékben ide-oda eltolható (3. ábra). A (26) vezeték a (27) állványlap lefelé irányuló (28) nyúlványán van elrendezve. A (25) rúd segélyével a két (14, 17) beállító kar ide-oda forgatható, miáltal az összes (1, 2, 3, 4) támasztékok egyszerre a tőgyek felé közelíthetők és azoktól eltávolíthatók. A (22) csuklós tag mérlegkar gyanánt hat, amennyiben a fejés közben a beállító karokra ható forgásnyomatékok a csukló mindkét végére vitetnek át. Ha ezek a nyomatékok különbözők, a csukló a (24) csap körül kileng. Minthogy a forgónyomatékok akkor különbözők, ha az egyik pár tőgyei együttvéve vastagabbak, mint a másik pár tőgyei és így az utóbbira gyakorolt kisebb nyomásnak az előbbire gyakorolt nagyobb nyomást kell kiegyensúlyoznia, a (24) csap tojásdad alakú keresztmetszetű úgy, hogy a csukló által képezett mérlegkar karhosszai a csuklótag lengőmozgásainál változnak. A (28) nyúlványon csuklósan van megerősítve a (29) kar, mely szabad végén a (30) csavaranyát tartja. Ez a kar a (25) rúdnak a fejés közben a (24) csapra ható nyomásával szemben való rögzítésére szol-