57638. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló
- 8 — dan reáerősítve, minthogy ez esetben megtörténhetnék, hogy a f81) forgattyú többszöri körulforgatása esetén egyik-másik (51) rúd s vele együtt a rajta levő (68) ütközőnyelv is egy teljes körülfordulást végezne, vagyis újra hatásos függőleges helyzetébe térne vissza, a helyett, hogy hatástalan helyzetet foglalna el. Ennek megakadályozására a (69) ütközőnyelv (9. ábra) lazán van az (51) rúdra helyezve és a (93) rúgó egy az (51) rúdra szilárdan fölerősített (94) gyűrűhöz szorítja. Csupán az ezáltal létesített súrlódás képez kapcsolatot a (69) ütközőnyelv és az (51) rúd között. A (69) ütközőnyelvet a 3. és 9. ábrában látható (95) keret fogja közre, melynek alsó (96) szele (9. ábra) a (69) ütközőnyelv elforgásának határolásául szolgál és csak annyira engedi elfordulni, hogy éppen a (32) szán (84) nyúlványának pályáján kívül essék. Bármennyire forgatjuk is tovább az (51) rudat, ez a (69) ütközőnyelvet nem viszi tovább, hanem a két rész a súrlódás ellenében egymáshoz képest elcsúszik. Az (51) rúdláncolat valamennyi rúdján tehát, kivéve a leghátsót, amely nem forog el, a (81) forgattyú kellő számú elforgatása után, az ütközőnyelvek a 17. ábrában rajzolt ferde (69) helyzetet foglalják el. A rúdláncolat eltolásával egyegy ily hatástalan ütközőnyelv a (69) helyzetből a (692 ) helyzetbe tolódik el. A (32) szán (84) nyúlványa egy vízszintes, az (51) rúddal párhuzamosan tovanyúló (841 ) nyelvben végződik, melyet ké toldalt a (32) szánhoz erősített rugalmas (97) szárak fognak közre (6. és 17. ábra). A (69) ütközőnyelv a (69) helyzetből a (692 ) helyzetbe való eltolása közben az egyik (97) szárat útjából a pontozott helyzetbe (17. ábra) téríti ki, míg e (97) szár mögéje nem csappan, amiáltal a (69) ütközőnyelv az azt villa módjára közrefogó (97) szár és (841 ) nyelv közé jut. Az utóbbi két alkatrész akként van alakítva, hogy az (51) rúdláncolat visszatolása közben, mikor a (69) ütközőnyelv számára mintegy azt tovaterelő vezetéket képeznek, az utóbbit épen a függőleges (69 ^ helyzetbe (17 ábra) tereljék vissza. Ily módon az (51) rúdláncolat visszatolása után nemcsak az egyes (51) rudak, hanem: a rajtuk levő (69) ütközőnyelvek is középhelyzetükbe térnek vissza és újra működésre készen állanak. A mellékelt rajzokban ábrázolt és az előzőkben részletesen leírt kiviteli alak természetesen csupán a találmányi gondolat egyik foganatosítási példájának tekintendő, amelyen a találmány lényegének megóvása mellett még számos szerkezeti változás eszközölhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, jellemezve azáltal, hogy két szembejövő kocsi egymás felé néző végein kapcsoló elemekül egy-egy a vonórúd végén függőleges csuklócsap körül forgatható és rúgóhatás alatt középhelyzetben tartott oly kampó szolgál, melyek a vízszintes síkban kampós végeikkel egymás felé vannak meggörbítve és melyeknek emez egymás felé néző oldalai lejtősre vannak kiképezve, oly célból, hogy a két kampó összetalálkozásukkor egymást oldalt széjjel szorítsa és kampós végeik egymás mögé csappanván, a kapcsolást létesítsék. 2. Az 1. alatt igényelt önműködő vasúti kocsikapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a szemközt jövő kampó helyes irányítására egy a kampó csuklócsapja körül forgatható, lényegében egy függőleges falból és egy-egy alsó és felső vízszintes lapból álló rúgó hatására a kampó felé szoruló terelő vályú van alkalmazva, melynek vége a kampó végéhez képest erősen kifelé van görbítve, oly célból, hogy a kampó lejtőjével egyetemben a szembejövő kampó befogadására alkalmas tölcsért képezzen. 3. Az 1. és 2. alatt igenyelt önműködő vasúti kocsikapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az egybe kapcsolt kampók oldására mindegyik kampó belső oldalán egy rúgó hatására a kampóhoz szoruló (21) nyelv szolgál, mely a rúgó ellenében kifelé billentve, a beakaszkodó másik kampót maga előtt kitolja és ezáltal a kapcsolást oldja.
