57625. lajstromszámú szabadalom • Földművelő berendezés

szám kellő számú járatot végzett, vagy pl. kellő számú barázda létesíttetett. 3. Minthogy a (Ca) vitlakocsi merev kapcsolat révén (a)-nál a (L) hajtómotorhoz kapcsolva s ez viszont a (Cp) pótkocsival az (fl) kötél révén van összekötve, mely a mótor hátsó végétől az (R, Rl, R2) horgonyok révén rögzített (M, Ml, M2) tárcsák révén vezettetik a pótkocsihoz, nyilvánvaló, hogy ha a (Ca) vitlakocsi elmozog és az -(L) motort magával viszi, a (Cp) pótkocsi vele párhuzamosan ugyanakkora darabbal fog azonos irányban előremozogni úgy, hogy a szerszám által vont barázdák mindig párhuzamosak lesznek. A 18. ábra a rendszer oly példáját tünteti föl, mely lehetővé teszi az (L) motorral kapcsolt (Ca) kocsinak a (Cp) kocsitól j való függetlenítést úgy, hogy mindegyikük külön mozoghat, míg a másik áll. E célból az (f) kötél egyik vége szabadon marad, míg másik vége a (Ca) kocsi dobjához kapcsoltató k. Az (0) dobhoz kapcsolt második (F) kötél szabad vége (g) horog révén vagy az (f) kötél (0) kapcsolójához, vagy pedig az (fl) kötél (0') kapcsolójához erősíthető, mimellett az (fl) kötél azon vége, mely az 1. ábra értelmében az (L) motorhoz volt kapcsolva, szabadon marad. Ha a (g) horog az (fl) kötél (0') kapcsolójába akasztatik ós az (0) dob forgattatik, a (Cp) pótkocsi előre mozog, míg a (Ca) kocsi helyben marad. Ha viszont a (g) horog az (0) kapcsolóba akasztatik, csak a (Ca) kocsi fog előre mozogni. Az (M, Ml, M2) kötéltárcsákat rögzítő 2. és 3. ábrabeli horgonyok célszerűen hármasával csoportosíttatnak s az eddigi horgonyoknál lényegesen könnyebben helyezhetők el. A rendszerint szállításkor a (Z) dobra •(11. ábra) csavart (fl) kötelet vastagsága és merevsége folytán nehéz az (M, Ml, M2) tárcsák köré helyezni; ennek megkönnyítésére a (Ca) kocsi fölső (Q) dobjára •csavart vékony (1) kötelet használjuk (10. ábra). Ezen (1) kötelet keresztülhúzzuk az <M, Ml, M2) tárcsákon s azután az (fl) kőiéihez erősítjük s a (Q) dobot pedig a (d3) kapcsoló révén beiktatjuk úgy, hogy a dob forgás közben az (1) kötelet fölcsavarja s ez az (fl) kötelet maga után húzza. E találmány másik része az esetleg elszakadt kötelek kapcsolására vonatkozik. A kapcsoló a (4., 5. és 8. ábrán föltüntetett (K) csapos részből és a 6., 7., 9. ábrán föltüntetett (KI) hüvelyből áll; mindegyik rész (k") üreges résszel bír, melybe a kötélvég beforrasztnató. A (K) rész horgos (x) csapja a (K') rész megfelelő ((J) alámetszett üregébe tolható úgy, hogy 90°-nyi elfordítás után a két rész összefog; a visszafordulás meggátolására a (KI) rész (h') nyílásain át a (h) tűt toljuk keresztül, melynek kinyúló végeit ezután eltávolítjuk. Minthogy az (0) dob és (b) tárcáa között kb. 400 m.-nyi távolság lehetséges, a horgonyokat rendszerint csak több napos munka után kell újból elhelyezni. Emellett az (<p) kötélhurok lehetővé teszi, hogy két szerszámmal dolgozzunk egyidőben ellentett irányban úgy, hogy az egyik szerszámot a (9) hurok menő szárára, a másikat pedig a bejövő szárra akasztjuk. A7, (L) mótor és a (Ca) kocsi mereven vannak kapcsolva, célszerű azonban a talajegyenetlenségekre való tekintettel a kocsi (10. ábra) (A) áttételtengelyének bizonyos szabad mozgást biztosítani. A motorról Gall-féle lánc segélyével hajtott (A) tengely beállíthatóságát az (12. ábra) (8) kapcsolóval érjük el, mely lehetővé teszi, hogy az (A) tengely egy oly (N) kulisszában tolódhasson el, melynek központja összeesik az (L) mótor hajtótengelyével. A 13., 14. ábrák értelmében a dobokra föl- és lecsavarodó köteleket (s) görgők vezetik, melyek (W) csavarorsók révén a dobtengelyről hajtott (z) szívtárcsa által (rl) és (sl) csapok körül forduló (r) és (t) emelők vezérelnek. Azon elv, amely szerint a (Ca) kocsi az 1. ábra értelmében egy helytálló pont és saját vitlája révén mozgatható előre, a (Cp) kocsira is alkalmazható oly esetben, amidőn e kocsi mozgásának nem kell a (Ca)