57538. lajstromszámú szabadalom • Kézi számológép
Eszerint a síkfölületű fehér (a) lapon egymás alatt elrendezett párhuzamos egyeneseken vannak a logaritmusoknak megfelelő hosszak a kellő beosztásokkal fölrakva, pl. az 1000—10000-ig terjedő számok logaritmusai. Ha a rajzon látható legnagyobb számokat egyeseknek tekintjük, akkor az ezek közötti kisebb számok lesznek a tizedesek, ez utóbbiak beosztásai pedig a századok, ezredek stb. Ezen beosztott (a) lapra egy teljesen átlátszó és minden irányban eltolható (b) lap illeszkedik, amelyen azonban csak a skála kezdeti és végpontjai, valamint az ezekkel egy függélyesben fekvő másik két sarokpontja az u. n. nullpontok (ó) vannak megjelölve. Ezen pontokat legcélszerűbben egy körrel körülvett bekarcolással és ezt határoló két szines mezővel vagy egyszerűen színhatárral jelöljük meg. A készülék működése, mint minden hasonló készülék, a logaritmikus hosszak egyszerű összegezésén és kivonásán alapszik. A szorzáshoz pl. az átlátszó (b) lapon ennek (o) helyzeténél (amikor t. i. ennek (o) pontjai a skála (o) pontjait födik) az egyik tényezőt lemérjük és beszúrt gombostűvel vagy pedig a 2. ábrán föltüntetett pneumatikus (o) gumilappal megjelöljük. Ez utóbbi u. i. üreges alsó fölületével, ha azt (d) száránál fogva a sima (b) lapra lenyomjuk, a légnyomás által az illető helyen leszorítva tartatik. Azután a (b) lapot annyira eltoljuk, míg valamelyik (o) pontja amásik tényező fölé kerül. Ekkor a szorzat az előbb megjelölt pont helyén tűnik elő és leolvasható. Látható tehát, hogy (b) lap megfelel a közönséges logarléc tolókájának, csakhogy mivel itt egyetlen vonalon elrendezett beosztás helyett több párhuzamos vonalon vannak a beosztások, a hosszak összeadását olykép eszközöljük, hogy az átlátszó (b) lapot nem csak oldalirányban, hanem függélyes irányban is eltoljuk. Ha már most a 2-szer 4 szorzatát keressük, úgy a fölső (b) lapon lévő (o) pontokat először födő helyzetbe hozzuk az alsó lap (o) pontjaival, azután a 4 számnak megfelelő helyet a fölső lapon alkalmas módon megjelöljük; (lásd 1. ábrát) és erre a (b) lapot széleivel párhuzamosan eltoljuk, míg egyik (o) pontja az alsó (a) lap «2» száma fölé jut (lásd a (b) lap pontozott helyzetét), amikor is az (e) jel eltolt helyzetében az alsó lapon a szorzat eredményét, azaz a (8) számot fogja mutatni. Ezen eljárással ugyanis lényegében a két hosszat egymásután fölraktuk és az összhosszat olvastuk le. Ugyanígy elvégezhetők a többi műveletek is a logaritmus ismert szabályainak megfelelőleg. A 3. ábra ezen készüléknek egy oly kivitelét mutatja, melynél a beosztást hordó (a) lap könnyebb kezelhetőség céljából egy (e) henger kerületén van elrendezve, míg a (b) lapot egy átlátszó, eltolható és elforgatható (f) hüvely képviseli, amely az alatta fekvő (a) skálára szorosan illeszkedik. Hogy ezen alkatrészek között némi súrlódást létesítsünk, célszerű az (f) hüvelyt az 5. ábrán látható módon keresztmetszetben kissé eliptikus alakúra sajtolni, hogy ily módon rugalmasan ráfeszüljön a skálára. Minthogy a síkfölületű skála fölső és alsó (o) pontjai a henger köpenyén összeesnek, itt csak két, egy alkotón fekvő null pontunk lesz. A föntebb említett megjelölésre szolgáló (c) szerszám helyett itt egy átlátszó (g) gyűrűt alkalmazhatunk, amelynek egy pontja (lásd a 6. ábrán (c') nyíl irányában) karcolással vagy más alkalmas módon meg van jelölve. Ezen (g) gyűrűnek egy átmérője mentén két (g') kidudorodása van, amelyek egyrészt annak rugalmas fölfekvését biztosítják, másrészt pedig az eltoláshoz, ill. elforgatáshoz fogantyúként szolgálnak. Az (f) hüvelynek a null helyzetben való rögzítésére egy az (e) henger (h) fogantyúján elrendezett csukló körül elforduló (i) lemezke szolgál, amely fekvő helyzetéből (k) nyúlványainál fogva függélyes helyzetben emelhető, amely helyzetben egy (1) ütköző által rögzíttetik. Ezen lemezke fölső vége az (f) hüvely null helyzeténél ennek (m) kivágásába illeszkedik. A készülék kezelése azonos a föntebb leírtéval, csak a függélyes eltolás helyett
