57503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jellegzetes maláta előállítására
tónt kiaszaláskor, már kitéve volt. A kiaszaló hőmérsékletek a maláta természete és az aszaló szerkezete szerint alacsonyabbak vagy magasabbak és rövidebb vagy hosszabb ideig tartanak. A hőmérsékletek az eddigi eljárásoknál folyton változnak, ugyanis az aszalás folyamata alatt egész a kiaszalásig a hőmérséklet folyton emelkedik, a kiaszalástól egy újabb aszalási folyamat megkezdéseig pedig rendesen csökken a maláta hőmérséklete. Az ez úton aszalt maláta még körülbelül 3—4% vizet tartalmaz és az aszaló- és malátagyárosok normál malátának hívják. Ezen aszaló eljárásnál nem tartják be mindig a maláta víztartalmának megfelelő hőmérsékletet és azáltal igen gyakran rossz maláta készül. Ezen hibákat igyekeznek bizonyos mértékben újabban készített és kipróbált cefréző eljárással, mint pl. a fehérje nyugalomban hagyása mellett történő cefrézéssel, a hullámszerű cefrézéssel, a digesztáló eljárással stb. elkerülni. Az új ugrásszerűen változtatott hőmérséklettel végzett aszaló eljárás előnyösen egy külön erre a célra készített aszalószerkezeten vihető véghez. Az ugrásszerű hőmérsékletemelés által, mely minden maláta fajtánál más és más, képesek vagyunk a malátára fontos hőmérsékleteket, minta cukorképződési vagy a dextrin-képződési hőmérsékletet hosszabb vagy rövidebb ideig a malátára behatni engedni vagy ezeket egészen el is kerülhetjük. Ennek az a célja, hogy meghatározott hőmérsékletek behatása által, a maláta lisztes anyagában meghatározott víztartalom mellett, fontos változásokat idézünk elő, melynek viszont a sör jellegére, annak erjedésére és ízére van fontos hatása. Ha a malátát a kiürítésnél ós egy alsóbb aszalófenékre való átrakásnál ugyancsak ugrásszerű hőmérsékletváltozásnak vagyis hirtelen magasabb hőmérsékletnek tesszük ki, a különböző hőmérsékletek ugyancsak megváltoztatják a maláta jellegét és így a söt" erjedési folyamatát és ízét is. Miután a meleg és hideg levegőnek az aszalófenekekhez való vezetése a célnak megfelelően szabályozható az aszalómesternek vagy a praktikus sörfőzőmesternek hatalmában áll a hőmérsékletet úgy megválogatni, ahogy azt sörének jellegére nézve a legmegfelelőbbnek tartja. A legalsó aszalófenéken előnyös a teljes 12 órai aszaiási idő alatt a kiaszalási hőmérsékletet változatlanul megtartani, miáltal a maláta sokkal jobban aszalódik ki. Közben a víztartalom l1 / 2 %-ra sülyed. Ezen alacsonyabb víztartalom viszont megengedi, hogy a kiaszalást sokkal magasabb hőmérsékleten végezhessük. Úgy is lehet eljárni, hogy a legalsó aszalófenéken a hőmérsékletet ugrásszerűen emeljük, az emelés előtt és után azonban a hőmérsékletet mindenkor állandóan a megfelelő hőfokon tartjuk. Az új eljárást előnyösén olyan aszalókon lehet végeznij melyeknél a legalsó aszalófenék alatt, az utóbbi és a fűtőkészülék között egy keverőkamra van hideg és meleg levegő számára, miáltal az aszalófenék a tüzeléstől teljesen légmentesen van elkülönítve és az aszalófolyamatból ki is kapcsolható. Az említett legalsó aszalófenék alatt lévő levegőkeverő kamrák alkalmazása által, valamint a felsőbb aszalófenekek között lévő levegőkeverő kamrák alkalmazása által képesek vagyunk, a tolókák és csapóajtók megfelelő állítása által, meleg vagy hideg levegőt, meghatározott vagy tetszés szerinti hőmérsékletűt az aszalófenekekhez juttatni. Ilyen aszalóval képesek vagyunk egy három aszalófenékkel biró aszaló középső aszalófenekének magasabb hőmérsékletet adni, mint amilyen épen az alatta lévőn uralkodik anélkül, hogy a fölső aszalófenék hőmérséklete megváltoznék, mert az aszalófenekek még a sugárzó meleg hatása alól is mentesítve vannak. Az ugrásszerű aszalóeljárás, mint említettük úgy foganatosítható, hogy az ugrásszerű hőmérsékletemelést egy aszalófenéken vagy több aszalófenéken végezzük, vagy egyik aszalófenékről a másikra visszük a malátát, vagy pedig kombinációkat végzünk, különösen olyant, melynél a legalsó aszalófenék mindig ugyanazon hőmérsékleten, a kiaszáló hőmérsékleten tartatik. A hőmér-