57484. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolókészülék távolból kezelt vasúti váltókhoz

értelmében egy vagy több az összekapcsolandó két rész (állítórúd és reteszpofa vagy reteszborda) egyikében ágyazott csap, retesz, vagy hasonló kapcsoló elemből áll, melyeket rúgó vagy súly a másik összekapcsolandó résznek megfelelő mélyedéseibe nyom be, mimellett a kapcsoló elemeknek utóbbi mélyedésekbe benyúló végé az állítórúd irányában két oldalt le van rézselve vagy kúpos, úgy hogy, ha a váltó el volt reteszelve, az állítórúdnak nagy erővel való húzásánál vagy nyomásánál a a kapcsoló elem lerézselt fölületével a mélyedés szélén fölcsúszik, miáltal a mélyedésből kiemelkedik s a két rész között a kapcsolat megszűnik. A mellékelt rajzon az 1. ábra a jelen kapcsolókészülékkel ellátott váltóállító és elreteszelődob elölnézete és részben metszete, a 2. ábra fölülnézete, a 3. ábra metszet az 1. ábra A—B vonala szerint, a 4. ábra a kapcsolókészülék egy másik kiviteli alakjának hosszmetszete, a^ 5. ábra egy harmadik kiviteli alak fölülnézete, végül a 6. ábra metszet az 5. ábra C—D vonala szerint. Az (1) tokban ágyazott (2) állítódob, melyet a központból (3) húzóelemekkel forgatunk, mint ismeretes, a (4) állítócsap segélyével állítja a váltónyelvet, mely csapa váltónyelvvel összekötött (5) állítórúdnak (6) hornyába behatolva a dob egyik irányú forgatásánál az állítórúdat az egyik, másik irányú forgatásánál pedig a másik irányban eltolja. A váltónak elreteszelésére a (2) dobon alkalmazott (7) reteszborda szolgál, mely, miután a váltó végállásába beállt, az (5) állítórúddal összekötött (8) reteszpofának egyik vagy másik (9) kivágásába hatol be s ezáltal a váltót mindaddig elreteszelve tartja, míg csak a dob újbóli forgatásánál a (7) borda a (9) kivágást el nem hagyja. A váltó fölvágása esetén az (5) állítórúd és (8) reteszpofa között a kapcsolatnak meg kell szűnnie, ami pedig az elnyírópeckek elnyíródása által következett be. Jelen találmány értelmében az (5) állítórúd és (8) reteszpofa összekapcsolására a (10) retesz, pecek vagy hasonló szolgál, mely az (5) állítórúdnak (11) mélyedésében van be- és kitolhatóan ágyazva, amelyet a (12) rúgó a (13) ütközők által határolt.mértékben állandóan kifelé tol. A (10) retesznek az állítórúdból kiálló vége a (8) reteszpofának megfelelő (14) mélyedésébe nyúlik, miáltal az (5) állítórúd és (8) reteszpofa között kapcsolatot létesít. A (10) retesznek a (8) pofába nyúló vége az állítórúd hosszirányában két (15) oldalán le van rézselve és pedig oly szög alatt, hogy rendes körülmények között a (12) rúgó a (10) reteszt a (14) mélyedésbe beszorítva tartja, ha azonban elreteszelt (8) reteszpofánál az állítórúdra nagy húzó vagy nyomó erő hat, mint a milyet például a váltó fölvágásánál a fölvágást eszközlő vasúti kocsik kifejtenek, akkor a (10) retesz ferde (15) oldalával a (14) mélyedésnek szélén fölfelé csúszik úgy, hogy végül a (10) retesz a (14) mélyedésből kiemelkedik és az állítórúd és reteszpofa között a kapcsolat megszűnik. Ha a váltó fölvágása után a váltót a helyszinén kézzel visszaállítjuk, akkor, minthogy a reteszpofa elreteszelve maradt, a (10) retesz ismét a (14) mélyedés fölé kerül s abba becsappanva az állítórúd és reteszpofa között a kapcsolatot ismét helyreállítja. Hogy a reteszpofa mindenkor az állítórúd irányában megmaradjon, azaz el ne forduljon és*lefelé ki ne térjen, a reteszpofát az állítórúdnak fecskefark alakú (16) vezetékébe vezetjük. Az állítórúd és reteszpofa közötti kapcsolat biztosítására az állítórúdon és (10) reteszen körösztülhatoló (17) vékony pecek szolgálhat, mely a váltónak fölvágásánál elnyíródik, azonban a váltó visszaállításánál a működést nem zavarja, mivel a (10) retesz a reteszbordába bekapcsolódva utóbbi és az állítórúd között a szükséges összeköttetést létesíti. A (17) pecket alkalomad-