57477. lajstromszámú szabadalom • Magas feszültségű kábel légszigeteléssel
— 3 esetén le kell írni. A földhöz való átmenet | számára az áramnak pl. a (2) korongokon, | azután a cső fala mentén a (10) alátétrészen kellene áthaladnia és a (8) hosszirányú hídtól a (9) vázakon át a külső (6) védőcsőhöz jutna. Az áram minden további nélkül nem hajlandó ezen hosszú út megkerülésével a szilárd szigetelő anyag mentén, illetve anyagban a légtér átugrása által kiegyenlítést keresni, különösen, ha ezen légtér nagyon száraz. A (3, 4) és (5) szigetelő csövek, valamint a külső (6) védőcső célszerűen papírból vagy hasonló anyagból készülnek, mely gyanta, viasz stb. anyagkeverékkel van átitatva. Hogy biztonságot nyerjünk a csőfal hibás helyeivel szemben, a csövek két egymás fölé tolt rétegből állíttatnak elő és célszerűen megömleszthető szigetelő anyaggal ragasztatnak össze, mely az említett két réteg között lévő közbenső réteget kitölti. A csövek a mellett hosszirányban egymás mellé sorakoztatott csődarabokból állhatnak (2. és 4. ábrák) vagy egymással szemben haladó menetekkel ellátott két spirálcsőrétegből (5. ábra). Ha a csöveket egyes részekből állítjuk össze, a belső réteg csöveinek illeszkedési helyei a külső réteg csövekéivel szemben hosszirányban eltolatnak és pedig célszerűen a fél hosszal. Hogy a belső és külső illeszkedési helyeket úgy erősbíteni, mint a szigetelést biztosítani lehessen a (7) tartó szalagok a (10) alátétrészekkel az illeszkedési helyekre helyeztetnek és a megömleszthető szigetelő massza által köröskörül leragasztatnak (2. ábra). Igen magas feszültségek számára jelen találmány értelmében a vezetőt légközökkel koncentrikusan körülvevő két vagy több, <11), illetve (12) cső alkalmaztatik (3—6. ábrák), melyek között a köz szigetelő (13) gyűrűk által tartatik fönn. A 3. és 4. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál, melynél a (11) és (12) csövek egymás mellé sorakoztatott egyes részekből álló két-két rétegből állnak, a (13) gyűrűk a belső (11) kettős cső (14) illeszkedési helyeire vannak fölragasztva, míg a (7) tartó szalagok és a (10) alátétrészek a külső (12) kettős cső (15) illeszkedési helyeit zárják körül. Itt is azA egyes (14) és (15) illeszkedési helyek hosszirányban egymáshoz képest el vannak tolva, ami által a szilárd szigetelő anyag mentén való áramátmenet számára igen hosszú lépcsőszerű út van képezve és egyúttal az öntöltésnek eleje vétetik.; Ugyanily módon vannak az 5. ábrán föltüntetett toganatosítási alaknál, melynél spirálrugók alkalmaztatnak, a (13) gyűrűk a (7) tartó szalagokhoz képest eltolva. A külső (6) védőcső szintén két egymásra ragasztott rétegből áll. Ha ezen rétegek egyes csőrészekből vannak összetéve (2. ábra) a belső és külső réteg (16) illeszkedési helyei egymáshoz képest eltolatnak és fölragasztott (17) szigetelő gyűrűk vagy karmantyúk által erősbíttetnek. 'A védőcső egész hosszában kátrány, aszfalt, facement vagy efféléből való (18) védőréteggel és egy ezen anyagokkal itatott burkolattal van körülvéve. A leírt magas feszültségű kábel szállítására és lerakására a szigetelő csövek nagyobb vagy kisebb hosszban összetolatnak és fölmelegített szigetelő massza által szorosan összeragasztatnak, pl. 15—20 m. hosszban. Ezután a szigetelő csövek a vázakkal ellátott hosszirányú hidakon való megerősítés után egyenlő hosszakban összeállított külső védő csőbe helyeztetnek be és annak végei nedves levegő hozzáférése ellen szorosan elzáratnak. A kábelnek a helyszínen való lerakására minden egyes kábelrésznél az egyik végén minden egyes kettős cső (úgy szigetelt, mint védő cső) külső rétégé, a másik végén belső rétege szababadon hagyatik úgy, hogy a kábelrész végein a csövek folytatólagosan a melegített szigetelő massza alkalmazása mellett az illeszkedési helyekig egymásba tolhatók úgy, hogy a 2. és 4. ábrákon látható összállítás adódik. Ily módon a magas feszültségű kábelnél az egész hosszban teljesen azonos összeállítást, valamint egyformán nagymérvű szigetelést érünk el. A gyöngyökkel vagy korongokkal ellátott sodronyoknak a szigetelő csövekbe való be1 húzása ismert módon történik. Ezen célra
