57461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egészen vagy részben zselatinból álló betéttel szilárdított üveg előállítására
nedvességi fokkal bírjon, hogy a hő hatásának alávetve kissé meglágyuljon. Lehűtéskor a zselatin az említett fölületekkel való érintkezésben ismét megszilárdul és így igen szilárd összeragasztást érünk el. A zselatinnak ezt a nedvességi fokot legcélszerűbben akként adjuk meg, hogy azt oly folyékony higroskopos anyaggal kezeljük, melynek víztartalma akkora, hogy a zselatin által abszorbeált vagy visszatartott víz és a folyadékban végül tartalmazott víz között egyensúly következzék be. Világos, hogy ezt az egyensúlyt kétféleképpen lehet elérni, nevezetesen akár erősen nedvesített zselatinnak egészen vagy majdnem víz- j mentes folyadékkal való kezelése útján, akár pedig az ellenkező módon vagyis azáltal, hogy szárított zselatint kezelünk ezen folyadékkal miután ehhez kellő mennyiségű vizet adagoltunk. Nyilvánvaló, hogy a végleges egyensúlyi állapot mindkét esetben ugyanaz lesz. Ezen célra bármely vízszívó folyadékot használhatunk, minthogy a kívánt hatás fizikai és nem vegyi természetű; hogy azonban a használt folyadékot, miután hatását befejezte, könnyebben és tökéletesebben távolíthassuk el, kívánatos, hogy az egyidejűleg illó, igen könnyen folyós és a zselatinnal, valamint az ezzel érintkezésbe hozott egyéb anyagokkal szemben közömbös legyen, melj utóbbi tulajdonság akként értendő, hogy a folyadék ezen anyagokat sem meg ne támadja, sem azokba be ne hatoljon. Mindezen föltételeknek úgy az etil-, mint a metilalkohol megfelel és így előnyös ezeket alkalmazni. Alkalmazhatjuk pedig azokat 90 - 95%-os alakjukban, ha száraz zselatinból indulunk ki, ami az általános eset; ha ellenben a zselatin fölös mennyiségű vizet tartalmaz,akkor célszerű még kevesebb vizet tartalmazó, sőt abszolút alkoholt használni. Egyébként természetes, hogy a fönti adatokhoz nem vagyunk kötve, azaz hogy az alkalmazott alkohol foka a körülmények, különösen pedig a használt zselatin minősége szerint változhatok. Az említett alkoholok más anyagokkal, mint pl. acetonnal is helyettesíthetők, az utóbbival azonban csak abban az esetben, ha a betét celluloidot nem tartalmaz, mert az aceton a celluloidnak erélyes oldószere lévén, az abba való behatolás után igen nehezen távolítható el teljes mértékben. A találmány szerinti eljárás egy foganatOBÍtási példája a következő: Első sorban is az üveglemezeknek a zselatinnal érintkezésbe hozandó oldalát a lehető legtökéletesebben megtisztítjuk; ezen tisztítás a zselatinnak az üveghez való tökéletes tapadása biztosítására igen fontos. A tisztítást az ily célra általában használatos szerek bármelyikével végezhetjük, minek megtörténtével az üveget leöblítjük és megszárítjuk anélkül, hogy azt érintenők. Ezután, ha csakis zselatinból álló betétet akarunk előállítani, az egyik üveglapra zselatinnak vizes oldatát öntjük és oly módon hagyjuk megszáradni, hogy a zselatin kössön és hogy az üveghez igen jól tapadó zselatinhártyát kapjunk; a szárítást szabad levegőn is végezhetjük mindaddig, míg a zselatin majdnem teljesen vízmentessé nem vált. A zselatinnal bevont üveglapot már most kb. 95%-os alkoholba mártjuk. Ezután a zselatinnal bevont oldalra a másik üveglapot helyezzük és az egészet hidraulikus vagy más sajtónak melegvíz- vagy gőzcirkuláció útján fölhevített tárcsái közé tesszük. Mérsékelt (pl. 60—70° C) hő és néhány (pl. 8 kg.) cma -enkénti nyomás alkalmazása mellett jó összeragasztás érhető el; a hő ekkor pillanatszerűleg megpuhítja a zselatint és ezzel biztosítja annak az üveghez való tapadását, míg a nyomás a fölös folyadék kihajtására szolgál, mely folyadék kitódulásakor mechanice magával viszi a zselatin és az üveg között esetleg bennrekedt levegőt is. Abban az esetben, midőn zselatinnal burkolt celluloidból álló vegyes betéttel szilárdított üveget akarunk készíteni, az előbbihez hasonló módon járunk el; nevezetesen a két üveglemezt egyik oldalukon zselatinnal bevonjuk, alkoholba mártjuk, azután a zselatinos oldalon celluloidlapot helyezünk közéjük és az egészet az ismertetett
