57460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemence szulfidércek kezelésére a kénnek azokból való előállítására és szublimált ólomfehér, valamint cinkoxid előállítása céljából

megállapított összefüggés a levegő, gáz, érc és tüzelőanyag között igen lényeges, mert minden tetemes változás a kemencében uralkodó gázhőmérséklet és résznyomás tekintetében eltéréseket vonna maga után, tehát kisebb-nagyobb mértékben eltérővé tenné a kemencében lefolyó reakciókat és ennek folytán a gőz egyenletességében változásokat létesítene. A (43, 45) fúvókasok megközelítően szükséges hajlásszöge vonalkázottan van jelölve ; erre vonatkozólag megjegyzendő, hogy a (43) tápláló fúvókas egy oly pontra van irányítva, mely néhány centiméterrel a (68) tüzelőanyagréteg fölszíne alatt fekszik, míg a (45) forrólégfúvókasok egy oly pont felé irányulnak, mely valamivel a tápláló fúvókasok iránypontja fölött van. Mindkét fúvókas azonban függőleges síkban beállíthatóan van a kemencefalban elrendezve, hogy azok a pontos helyzetbe beállíthatók legyenek; ezt a helyzetet minden egyes kemence számára gyakorlati úton úgy szabjuk meg, hogy a legjobb eredmény biztosítva legyen. A gyakorlatban két tápláló fúvókast használunk úgy, hogy sugaraik a kemence középvonalban találkozzanak. A (45) forrólégfúvókasból sugárirányban hármat rendezünk el. A tápláló sugarak egymásba ütköznek és a kemence közepéhez közel megszakadnak, míg a forrólégsugarak a tápláló sugarak fölött | szintén találkoznak és szétszóratnak, ami által erős mozgásban lévő oxidáló légkör keletkezik azon a ponton, ahol az elgőzösített ólomfényle a fúvókaslángokból kiválik. A (47) hideglégfúvókasokból kettőt vagy többet alkalmazunk; ezeknek az a •céljuk, hogy a kemence fölső részében az oxigénlégkört hideg levegő befúvatása által dúsítsák, a hőfokot csökkentsék és örvénylő mozgást létesítsenek, ami által a kemencelégkör teljesen átkevertetik és a gőznemű anyag benné lebegve tartatik, miközben oxigénnel bensően érintkezik, mielőtt a (3) kemencetorkon át a csatornába ára* molna. Az utolsó (69) csatorna a (37) zsákkamra fölső részén lévő (70) kamrába torkol. A 1 (71) exhausztor a fáradt gázokat a zsákokat tartalmazó (72) térből kiszívja és a külső légkörbe szállítja. A (73) csomagoló tér a vízszintes (74) fal alatt van elrendezve, mely a (72) tér fenekét képezi. A zsákok alsó (75) vége a (74) falban kiképezett nyílásokon nyúlnak keresztül. A gáznak, forró és hideg levegőnek, ércnek és szilárd tüzelőanyagnak az egyes folyamatokban hozzávezetett relativ mennyiségei a mindenkori esettől függnek. Ha az érc kénben gazdag, ahhoz tüzelőanyagot nem kell számbavehető mennyiségben keverni, sőt a szilárd tüzelőanyag teljesen elmaradhat, a gázbevezetés pedig csökkenhet, míg a levegőbevezetés arányosan fokozandó. Ha a kezelendő érc minősége szerint a helyes beállítás megtörtént, a kemencében lévő légkörnek egy néző nyíláson át tekintve, tiszta fehér felhőnek kell látszani; ha a kemencelégkör színezése rózsaszín felé hajlik, kevés oxigén van jelen. A reakciók egyenletes kivitelére szükséges hőfokot a gáz- és tüzelőanyagtáplálás, valamint a (41) csövön át a hamutérből bevezetett levegőtérfogat szabályozza. Túlságos mennyiségű oxigénnek a kemence fölső részében való jelenléte nem okoz hátrányokat, ameddig a hőfok nem sülyed azon kritikus pont alá, melynél a reakció még biztosan végbe megy. A (68) tüzelőanyagréteget közel állandónak kell megtartani és — az egyéb föltételek kielégítését föltételezve — a (41) csövön át minimális mennyiségű levegőt kell bevezetni. A működés a következő: A kezelendő ércet egyenletesen készítjük elő, hogy egy bizonyos mennyiség földolgozásánál a munkaföltételek változtatására ne legyen szükség. A finom poralakú előkészített ércet, mellyel poralakú kokszot keverünk, ha az érc kéntartalma oly csekély, hogy különben a kemencében nem keletkeznék elég magas hőmérséklet, a (27) tölcsérekkel adagoljuk úgy, hogy az érc önsúlya folytán a fúvókas (62) tápláló •nyílásához ömlik. Ezen nyílásból a port az (58) csavar állandóan tovaszállítja és a